Valóban elrontottam az életem? És ha igen van belőle kiút?

Sziasztok!

17 éves srác vagyok a helyzetem az hogy harmadjára vagyok 9.-es,az első évemet elrontottam mert olyan szakot választottam ami nem tetszett.

Utána átmentem egy másik szakmára (cukrász) az tetszett de annyi volt a hiányzásom egy lebetegedés miatt hogy végül kirúgtak:(

Most a harmadik 9. osztályommal az van,hogy ez egy olyan szakma ami:

-kicsit sem érdekel

-semmi tudásom nincs hozzá

-és ha ezt csinálnám egész életemben abba beleőrülnék

Arra gondoltam hogy leérettségizek,mert a tanulás mindig jól ment,de nem tudom milyen lehetőségek vannak rá HA egyáltalán vannak.

Félek hogy semmirekellő leszek,aki a társadalom szemében csak valami hulladék,nem akarok anyám nyakán élni egész életemben,nem akarok 0 végzettség nélkül tengődni,tanulni szeretnék de valami olyat ami érdekel,és mivel nem tudom hogy mi érdekel és többet nem merek kockáztatni így az érettségi lenne a legjobb megoldás.

A másik dolog hogy a barátnőm pár hónapja hagyott el,2 év után és még mindig nagyon fáj.Azt mondta örökké együtt leszünk amit én naívan el is hittem.Most egy másik sráccal játssza ezt az "örökké együtt" dolgot,nekem pedig mindennap eszembe jut és szörnyű érzés.

Ebből adódik hogy már semelyik lányban nem tudok megbízni,mert félek hogy átvernek ugyanúgy -bár azt megtanultam hogy semmi nem tart örökké- a barátaim valamiért az utóbbi időbe eltávolodtak tőlem,alig beszélünk pedig keresem őket.

Szóval most így állok hogy:

-barátaim nincsenek

-17 évesen elsős vagyok egy szakmán ami nem tetszik

-egy lányban sem fogok tudni 100%-osan megbízni

-teljesen egyedül vagyok

Úgy érzem hogy az élet kivetett magából...mit tennétek a helyemben?Tudom hogy a tanulmányaim miatt én vagyok a hibás,de kérlek titeket ne ezt hangsúlyozzátok.

Előre is köszönöm a válaszokat!