Mas is szokott igy erezni?

Az a fiú nem volt normális, de ne félj, jön más idővel és vele boldog leszel. Én már csak tudom :)

Ha ilyen "mélyen" vagy, akkor mondjuk kapcsold be a híradót és látni fogod, h a te problémád igazán elenyésző a másokéhoz képest. Emberek, gyerekek halnak meg ártatlanul az utakon, balesetekben és te elakarnád dobni csak úgy az életed? Bolondság!

Ahogy az előttem lévő válaszadó leírta, az életben vannak hullámvölgyek és mikor azt hiszed, h nem bírod tovább, akkor kell a legjobban kitartani és utána már csak azt veszed észre, h legyőzted a problémát. Az élet nem könnyű és mindig lesznek gondjaid, de csak rajtad áll, h mersz-e velük szembeszállni v feladod idő előtt és nem tudod meg soha, h mennyi szépségben lehetett volna még részed. Az ember hegyet mászik, prédikál, gondolkodik stb. elképesztő dolgokra képes és te is! Bármire képes vagy csak fejben dől el. Ha azt mondod, h most ezt nem bírod ki és bebeszéled magadnak, akkor bakker tényleg nem fogod bírni, de ha összeszeded magad és azt mondod h igen, képes vagyok, akkor sikerülni fog.

Ezt a barátok nélküli időszakot fogd fel úgy, h most időt kaptál önmagadra. Barátkozz magaddal! De most komolyan, nem viccelek. Én egy ilyen időszakomban leltem új hobbikra, jobban megismertem magam és sosem gondoltam volna, h milyen bátor tudok lenni egyedül. Még olyan dolgokat is kipróbáltam, amit ha vannak barátaim talán nem pl. befestettem lilára a hajam.

Tehát ha ledönt az élet, és még ha egyedül is vagy, akkor is fel kell állnod és menned kell tovább! Minden perc, amit kesergésben, önsajnálatban, sírással töltesz időpazarlás! És ne akard h majd egyszer,a nagyon távoli jövőben azt mondd, h bárcsak lett volna még időm!

Sok sikert!

Szia!

Ha van kedved írd meg privátban részletesebben, szerintem tudok segíteni. De ha nem szeretnéd, akkor:

Próbálj beszélni anyukáddal, biztos megértene.

Szia, tudom milyen érzés. Én os átéltem már, és én is okoztam ilyen fájdalmat sajna... De utána megbeszeltuk a baratnommel es megoldottuk a problémát.

Na de amikor én éltem át, akkor rosszul éreztem magam, erre a nővéremnek sikerult belépnie a facebookomba, mindent tudott rólam, és ezt szétterjesztette a családban(és én rettenetesen szégyellem az ilyet, mert az a fura vigyor a szüleimtől egyszerűen borzalmas)

Ez után kész csődtömeg voltam. Na mindegy, ha érdekelne a sztori akkor orj privatban :) Szerintem tudnek segiteni :) (bocsi a keves infoert, telorol vagyok)