Hogyan béküljünk meg a magánnyal?

Szia!

Van vmi hobbid?Ha kimozdulnál hátha nem éreznéd magad magányosnak.Én is hasonló cipőben járok...

Ismerős a helyzet. Bekerültem a felső oktatásba és annyira nem sikerült összebarátkoznom senkivel, hogy az valami hihetetlen és így én is állandóan egyedül vagyok. Én már egyre rosszabbul viselem, hiába kerültem be a szakra ami érdekel, egyszerűen a kutya nem akart még csak leülni sem mellém, nemhogy barátkozni. Mikor én próbálkoztam le lettem koptatva. Mivel a szakon általában én vagyok az egyetlen, aki mindig egyedül van, beláttam hogy csakis velem lehet a baj, nem a csapattal. Ez már az én hibám, hogy ennyi ember között sem találtam senkit. Már azon is gondolkodom, hogy sulit váltok, mert nem bírom már a magányt, meghogy az emberek ennyire átnéznek rajtam.

Neked azt tudom tanácsolni, hogy ne add fel. Akármilyen sablon duma, tényleg kell találnod valami hobbit vagy valami elfoglaltságot ami hosszú ideig leköt.

Én általában a tanulásba temetkezem, olvasgatok, filmezek, sorozatokat nézek.

Lehet, majd megpróbálok felkeresni egy ehhez értő szakembert, mert ez így nem állapot hogy ennyire társaság függő vagyok, de barátkozni meg nem tudok.

Az 5-ös vagyok és azt tanácsolom mindegyikőtöknek,hogy az idő mindent megold ,de nem szabad csodára várni,tennetek kell ellene.

Egy viszont biztos.Akár tetszik akár nem ,napjaink fészbukkos világa nem segít a probléma megoldásában.A virtuális világ egészen más ,mint az igazi .Nem szabadna túlságosan ezekben a dolgokban várni a megoldást.