Most örüljek, hogy egy ilyen végtelenül toleráns korba születtem és nem valami rosszabba. Mondjuk a középkorba?

Gondoljunk csak bele, én vagyok a társadalom legalján. Egy ember, akinek nincsenek már álmai, mert már letett róluk. Nem lesz soha sem családja, mert egy undorító kreatúra külsőre, és pszichológiailag sem valami vonzó személyiség. Ja, és nincsenek barátai, akik védenék emiatt.

Valószínűleg örülhettek, hogy ebben a korban megúszom az emberek közönyével és néha gyűlöletével. Mert jóarcok szerint nem vagyok magyar, hanem valami bérenc. És igazuk is van, mert megmondom, hogy ez az ország kicseszettül élhetetlen. Aztán én vagyok a kollaboráns, meg a nyalis. A középkorban nem beszóltak volna nekem, hanem felakasztottak volna a falu főterén.

És nincs aki támogasson. Az erősek és hatalmasak játékszere vagyok.