Azok a nők, akik 40 éves koruk után teljesen egyedül maradtak - hogyan készülnek a jövőre?

Bocs, de nem éretm, hogy jönnek ide a szülök (40 körül/fölött már nem kellene tölük függni érzelmileg).

Az meg, hoyg ki meddig fiatalos (persze nem egyértelmü, hoyg mit értesz ez alatt), csak az életmód függvénye.

Engem közel 60 évesen az ismerösök fiatalosnak tartanak, sportolok, nem vagyok begyepesedett (a legtöbb ismerösöm 30 körüli, velük értem meg magam a legjobban), nyitott vagyok az újdonságokra, haladok a korral.

Az, hoyg az életedet mivel és hogyan töltöd (ki), csak töled függ. Keress többféle hobbit, járj emberek közé és nem lesz gondod a jövövel.

Mellesleg a elgtöbb töled idösebbnek is elökerül az egyedüllét kérdése, legkésöbb, amikor idösebb korban megözvegyül.

Annak örülj egyelőre, amid van: egészséged, nyugodt életed, szabadságod, stb.

Rengeteg a válás és a családi szétszakadás ebben a korban, a mai apák nagy része nehezen bírja ki a házassággal kapcsolatos nehézségeket, összedolgozásokat, sokszor sajnos a minőségi szex hiánya is gondot okoz neki, ameddig a gyerekek min. 8-10 évesek lesznek. Sajnos napjainkban is nagyon gyakoriak a kamaszok problémái, a suli és sulitársak nyomása mellett még a családi cirkuszok is folynak otthon.

40 után az emberek már sokkal megfontoltabbak práválasztásban és ami a legfontosabb: érzemileg Szükségük Van Egymásra, ez nagyon sokat jelent.

Alapozva a 4-es válaszára, amely valóban igaz, a mai világban egy felnőtt nőnek mindenképpen erősen meg kell szűrje, hogy kivel tölti az idejét kisebb vagy nagyobb mértékben, s főleg kivel költözik össze: az utóbbi 15-20 évben nagyon puhányak lettek a férfiak, nem akarnak komolyat, nem akarnak felelősséget vállalni, sajnos sokuk rövid távban gondolkodik házasság szempontból: 5-15 évig.

Lehetsz önzetlen, szeretettel elhalmozó, eltartó, ha kijátszanak, s erre az Internet is tesz rá egy jó nagy lapáttal.

Lakik az utcánkban egy 50 feletti nő, aki 25 éve él egyedül. A lánya néha meglátogatja, aki az első és egyetlen házasságából született. Ez a házasság nagyon rossz volt, nem is akart újat. Azt mondja jól elvan egyedül, így legalább senki nem csörömpöl körülötte, és nem kell valami öreg pasi húgyszagját elviselni. Néha elmegy egy társaságba feltöltődni, ennyi.

Nővérem 40 lesz, elvált, 3 kiskorú gyerek anyja. Folyton sír, hogy ő már senkinek sem kell, és ahogy te, ő is retteg a magánytól. Ezért összejön mindenféle nyomorult pasival az ország másik végéből, hajléktalan, suicid, csúnya és leépült emberekkel.

Szerintem jobban csinálja az utcabeli asszony, nem?

Én még csak 32 vagyok és férfi, összejöhetnék könnyen valami nem túl szép nővel, pláne, ha a gyerekeit is felvállalnám, de azt hiszem, nem leszek ilyen hülye. 5 éve vagyok egyedül, és ha kell így is maradok örökké, de nem fogok összejönni senkivel, akivel túl körülményes lenne a kapcsolat, vagy nem is tetszik, holmi magány-paranoia miatt. Az egyedüllétnek is vannak bőven előnyei és állítom szépsége is.

""összejöhetnék könnyen valami nem túl szép nővel"- hát ez nagyon szörnyű lenne."

Valóban. Ezért nem is teszem. De tény, hogy megtehetném, mert az ilyen lányok nagyon elhanyagoltak, és könnyen szédíthetőek sajnos.

48 éves vagyok, három éve egyedül, több rosszul sikerült kapcsolat után. Sokáig jól éreztem magam az utolsó szakítás után, megkönnyebbültem, felszabadultam, de az utóbbi egy évben úgy érzem, 10 évet öregedtem (sokáig fiatalos voltam, kevesebbnek látszottam a koromnál). Egyre több egészségügyi problémám van testileg-lelkileg, szüleim nem élnek, gyermekem nincs és bevallom őszintén, most már félek.

Pokoli érzés, ha épp rosszul vagyok itthon, tök egyedül és minden egyéb problémával is magam kell megküzdjek.

Ilyen szar állapotban viszont, - amilyenben per pill vagyok, hogy lennék képes harmonikus kapcsolatot kialakítani??

Igen, most már félek a jövőtől. Én bevállalom...