Mit lehet tenni szeretethiány, elveszettség érzés ellen, amikor úgy érzem semmi értelme élni?

Nem tudom megfogalmazni, nincs is neve ennek az érzésnek valójában. Nincsenek barátaim, a családommal sincsen meghitt kapcsolatom, csak nap mint nap köszönünk egymásnak, az életem csak munka, netezés, alvás. Ehhez hozzájön hogy a munkahelyemen sok bántás ér, nem szeretnek a munkatársak, folyton próbálnak megalázni, parancsolgatni nekem, mert csendesebb típus vagyok. Szóval végigszenvedem a napokat, de hétvégén szabadidőmben sincs semmi olyan dolog ami örömet okozna. Van egy barátom (párom) akivel pár hónapja vagyunk együtt, de már most elhidegültünk egymástól, a ritka találkozások, a pénzhiány miatt, sok a veszekedés is. Úgy érzem folyamatosan hogy semmi értelme felkelni, semmi jó nem vár rám egyik nap sem. Legszívesebben elutaznék egy hétre pihenni, Vele kettesben, összebújva elmenekülni a munkahelyi terror, meg a kilátástalanság elől. De ez megvalósíthatatlan, mert nem akar velem lenni, és pénzünk sincsen rá. Jó lenne most egy barátnő is, de sajnos egy sincs. Nem tudom hogy lehet túljutni ezen az érzésen ilyen egyedül. Hogyan lássam szépnek és jónak az életemet, ha egyszer nem az?