18 éves vagyok és semmit nem értem el az életben még, magányos is vagyok. Mi értelme van tovább élnem?

Ott tartok kb. az életben ahol 10 évesen is, a nagy sehol. Barátaim nincsenek, nincs semmi baráti társaságom mert mindenki elfordul tőlem mielőtt megismerne már, néha volt 1-2 haverom rövid ideig, de mostmár az sincs. 1-2 emberrel erőltetetten el tudok beszélgetni, de ilyen normális, laza emberi kapcsolataim nincsenek. Interneten meg hiába barátkozok, azok nem törődnek velem és már amúgy se tud boldoggá tenni.

Ez az egyik, a másik meg hogy munkám se volt még soha, és szerintem nem is fognak felvenni soha sehova, mert elég határozatlan vagyok.

Itthon is csak a szürkeséget, kedvtelenséget látom, pl. az anyám mást nem tud csak nyavalyogni a munkája miatt.

És nagy esélyét látom, hogy magányosan fogok meghalni kitudja mikor. Egyelőre nagyon ronda vagyok a lányoknak, egy műtéttel javíthatok majd a dolgon, de érdekes sose leszek egy lánynak se. Sose fog egy lány úgy dönteni, velem akarja leélni az életét. Szóval egy ilyen magányos felnőttkor vár rám valószínűleg. Ehhez sincs sok kedvem, minek éljek így én tovább?

18/F