Mi a véleményetek a kiközösítés és az iskolai bántalmazásról?

Az, hogy kegyetlenség. Volt benne részem.

kegyetlenség, ugyanakkor egy gyerek(beleértve a kamaszokat is) nem eleve "gonosz", kellő odafigyeléssel, és megfelelő felvilágosítással megelőzhető lenne az esetek többségében! A baj az, hogy még mindig nem kezelik sok helyen problémaként, sem a tanárok, sem a szülők(lsd: Tanuld meg megvédeni magad! jellegű szülői jótanácsok). Erről pedig beszélni kellene a gyerekekkel, mert egyre gyakoribb probléma. De nem igazán látom, hogy megoldódna ez a helyzet, tekintve, hogy témától függetlenül a felvilágosítás arról szól, hogy egy zavarban lévő felnőtt hebeg-habog a mindenen röhögő tizenévesek előtt....

még mindig tartom az álláspontomat....bár ez korántsem vigasz az "áldozatoknak", de a bántalmazásnak lehet rengeteg oka(szülői minta, feszültség levezetése, autokrata tanárok is elég gyakran váltanak ki ilyen viselkedést a diákokból, stb)ezzel persze nem azt mondom, hogy ettől az adott személy ártatlan, ma született bárány, csak azt, hogy nincs olyan, hogy valaki kegyetlennek születik....és mielőtt belém kötne bárki, engem is bántottak, de túl kell látni a rossz élményeken....

Sajnos volt benne részem, de úgy hogy mindkét oldalon voltam. Volt olyan amikor engem bántalmaztak, piszkáltak, közösítettek ki. Itthon nem mertem erről szólni mert apám képes lett volna bent kiverni a balhét és féltem hogy utána emiatt fognak még jobban megalázni. De ugyanakkor fordult a kocka mert benne voltam egy airsoft csapatba egy teljesen más társasággal és a sulinkból is voltak ott olyanok akik más osztályba jártak és velük jól összebarátkoztam, akkor ők által bekerültem egy menő klikkbe és ott elvoltam, utána amikor kiderült hogy gond van az osztálytársaimmal bántalmazás terén akkor jó nagy segítséggel még a legfelsőbb osztályban lévőek is segítettek és jól megbüntettük őket. Nem kell feltétlen verésre gondolni, nem is volt belőle baj, csak ugye jól megaláztuk őket, mert voltak olyanok akik ismerték mi a gyenge pontjuk. És akkor ugye egyre többet jártam össze azzal a társasággal és az osztályomból is pár menőbb alak járt velünk akkor összebarátkoztam velük de úgy hogy már az én oldalamra álltak persze sokáig nem bíztam meg bennük de ők kiálltak mellettem amikor a többi osztálytársam szívózott velem, és megvédtek, olyan szinten összeraktak engem hogy én is a kis lúzer csendes gyerekből egy menő nagy dumás arc lettem végzős évekbe szinte már a gimi legmenőbb arcai közt voltam. Persze régebben a csajok az osztályba kiálltak mellettem olyanok is akik azokkal voltak együtt akik piszkáltak egyik például szintén nagyon sokat segített nekem, aki végül a barátnőm is lett, sokáig voltunk együtt már akkor is kezdtek leállni azzal hogy engem piszkáljanak de leginkább a felsőbb éves barátaimnak köszönhetem azt hogy sikerült kimásznom ebből a gödörből amit általános iskolásként szinte végigszenvedtem. Akkor ugye volt olyan amikor már én is benne voltam abba hogy 3 új osztálytársunkat jól kiközösítsem sajnos akkor nagyon átestem a ló túloldalára amint megláttam hogy szenvednek akkor alaposan elgondolkodtam a dolgokon és amint megláttam hogy a többiek piszkálják őket, mivel a szép szó nem segített így sajnos erőszakkal kellett megfékeznem őket, életem első verekedése is volt ez akkor sokan olyan szinten meglepődtek mert engem nyugodt de kemény srácnak könyveltek már el akkor hogy még az igazgató sem jutott szóhoz amikor meglátta hogy felpofozom a csávót. Fél nappal később hívatott be az irodájába de még akkor sem hitte el mi történt, én meg őszintén elmagyaráztam neki mit miért csináltam, ezen is meglepődött hogy normális, hangnemben felnőttes viselkedéssel megtudtam indokolni azt hogy mit miért csináltam és vállaltam érte a következményeket is. Ezzel olyan szinten jó pontot vágtam be magamnak hogy már sok tanár is tisztelni kezdett engem amiért ilyen szinten kimásztam a gödörből 9. esként és végzősként szinte már rendfenntartó lettem amikor másokat piszkáltak. Persze kaptam érte igazgatói figyelmeztetőt de mondta hogy ne foglalkozzak vele mert csak papír. Aztán amikor elvégeztem a sulit, és elmentem továbbtanulni, majd ideiglenesen egy középiskolás kollégiumba kötöttem ki protekcióval ott portásként dolgoztam, na ott is adódtak ilyen szituációk de akkor mindenki félt tőlem, volt ott egy nagyon szemtelen kisgyerek aki nekem is beszólt "Na mivan dagi?" Természetesen szigorú szabályok vonatkoztak rám hogy nem üthetek meg senkit stb... de akkor olyan szinten dühös lettem hogy a srácnak adtam egy hatalmas pofont aki bőgve rohant az igazgatóhoz hogy a fiatal portás szájba vágta, na akkor az igazgató aki a főnököm volt azonnal hazaküldött, másnap felhívott hogy menjek vissza mert beszélni akar velem, visszamentem én akkor elkönyveltem hogy kivagyok rúgva már nem is idegeskedtem miatta de akkor nem erről volt szó hanem arról hogy a srác bocsánatot kért tőlem amiért nem adta meg a kellő tiszteletet, szerencsém az volt hogy nagyon sok tanú volt és elég sok ottani menő arc tisztelt engem, pedig eléggé olyan neveletlen kis kölykökkel volt tele hogy már a hajam égnek állt, de rajta kívül soha senki nem mert belém kötni, pedig láttam hogy viselkednek meg milyen idióták még a pofon előtti időkben, de mindig totális idiótán viselkedő srác 1 perccel később odajön hozzám kulcsot kérni és mint akit kicseréltek olyan szépen, félősen udvariasan kért tőlem kulcsot valamilyen helyiségbe hogy el sem hittem hogy ő az.

Igen, óvodától kezdve egészen nyolcadikig. Sajnos ugyanazzal a csoporttal jártam és sose voltam a kedvencük. Óvodában az óvónők bujtatták fel a gyerekeket, mert nehezen kezelhető voltam és hátha így megjavulok. De ez így maradt nyolcadikig.