36 éves nő vagyok. Évek óta nincs párkapcsolatom. Mi a véleményetek az alábbi történetről?

Sikertelennek érzem magam a párkapcsolatok terén, valahogy nem vonzom a férfiakat. Ha mégis érdeklődne valaki, nem szándékosan, de elriasztom. Olyan mintha falat húznék, amin nem engedek át senkit. Sokat gondolkodtam rajta, mitől lehet ez. Szerintetek az alábbi tapasztalatomnak lehet köze hozzá?

20 éves voltam, egy vidéki városban ügyet mentem intézni egy tikkasztó nyári napon. Nem találtam az irodát, de egy teremtett lélek sem volt az utcán (a nagy meleg miatt), akitől megkérdezhettem volna. Végül egy korombeli srác "akadt", akitől megkérdeztem. Elküldött egy épületbe, mondván, hogy ott le kell menni a lépcsőn és ott lesz az iroda. Elindultam, ő viszont követett és akkor vettem észre, hogy utánam jön, amikor már lefelé mentem a lépcsőn az épületben. Hirtelen bevillant, hogy milyen iroda lehet a pincében? Akkor visszafordultam és már a lépcsőn láttam őt is lefele jönni. Megfogta a jobb karomat, én a bal kezemmel a lépcső korlátjába kapaszkodtam. Toloncolt lefele, nekem pedig csúszott el a bal kezem a korláttól. Közben kérdeztem, mit akar, azt mondta, nem akar bántani, stb.. kérdeztem, de akkor miért rángatsz és szorítod a karom.. Arra gondoltam, ha elengedem a korlátot, simán lerángat a pincébe. Mikor már majdnem lecsúszott a kezem, akkor elkezdtem visítani és elengedett. Elkezdtem futni ki az épületből.

A történtek után hónapokig üldözési mániám volt. Az utcán azt hittem követnek és folyton hátrafordultam..

Nem beszéltem erről soha senkinek.

Szerintetek köze lehet ennek a traumának a párkapcsolati sikertelenségemhez? Mit gondoltok?