Miért nézeget egy fiú elhagyatott helyekről képeket?

http://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok_..

Itt elég jól kifejtik, van benne egyfajta megfoghatatlan titokzatosság. Nálam mindig előjön valamilyen fura "elmúlás" érzet, sokkal jobban el tudom képzelni, hogy egy elhagyatott helyen egykoron milyen élet lehetett, mint egy múzeumban vagy kastélyban ami műviesen megszerkesztett kiállítás.

De látszik lány tette fel a választ, ők keresik mindig mindenben azt hogy "miért". :D Pedig a legtöbb esetben nincs miért, nincs mögöttes tartalom, csak szimplán érdekli valami az embert. Van akit a bulifotók, meg a nős képek, van akit az autók, van akit meg az elhagyatott helyek.

Nem tudom miért lényeges a neme, az elhagyatott, romos helyeknek mindkét nemben megvannak a rajongói.

Én is imádom az ilyen képeket, gyűjtöm is őket, ha tehetem, szívesen el is látogatok ilyenekre (nagy vágyam volt Prypjatyba egy túra, na ez nagyon elnapolódik).

Megvan az ilyen helyeknek a varázsa, egy sajátos hangulata. Egyrészt az elmúlás, az enyészet szép is tud lenni, megvan a maga romantikája, másrészt tetszetős, ahogy emberek alkotta építmények mivé válnak az emberek nélkül, ahogy a természet apránként visszahódítja őket. Furcsamód ezek a "halott" tájak sokszor elevenebbnek tűnnek, el lehet töprengeni, hogyha ezek a falak mesélni tudnának, miket mesélnének. Pluszban lehetnek - olyan jó értelemben véve - nyomasztóak, borzongatóak is, de épp kihaltságuk miatt végtelenül békések is. Ha magányra vágysz, eleged van a világ forgatagából, ezek tökéletes placcok. :)

Kaptam egy privátot, de úgy gondolom hátha mást is érdekel a véleményem, így ide írom.

"Mit értesz az elmúlás érzésen? :) a saját életedre vonatkozóan gondolkozol?"

Alapvetően nem az elmúlás a lényege, és nem a saját életemen gondolkozom. Persze egy ilyen helyen végigfut az emberben az, hogy hova jut a múlt dicsősége, vagy csak rájön, hogy kb évezredek értéke semmit nem számít, mert elmúlik idővel.

Például a Kínai nagy fal, legutóbb azt olvastam róla, hogy ma már csak az eredeti kb 40%-a létezik, a többi vagy nagyon romos, vagy teljesen széthordták.

Meg pl egy múzeumban mikor voltunk, szépen berendezett, ott is megvan egy hasonló érzés, mikor látod milyen könyvtárakat, bútorokat gyűjtöttek össze. De valahogy mégis benne van egy kis mesterkéltség. Pl egyik kastélynál szépen összetolva az ágy, berendezve a szoba, hogy itt ez a főúr és feleségének ágya, itt aludtak, itt éltek...aztán valójában közli az idegenvezető hogy külön szobájuk volt, még alváshoz is nem hogy munkához.

Meg valahol, egy épület, hely amit használnak, az az mindig a jelent fogja tükrözni, míg egy elhagyatott olyan, mintha megállna az időben, és a múlt egy pillanatát őrzi meg neked. Ez lehet egy elhagyott város is akár, amit persze előbb utóbb a füstösök szétlopnak, de lehet egy lámpaoszlop is az út szélén.

Pl Nyíregyházán vannak/voltak megmaradt vas oszlopok, még az egykori villamos oszlopai, ami valahol magában őrzi azt az emléket, hogy itt egykor villamos volt, és az emberek 90%-nak semmit nem mond, de aki utánaolvasott, vagy látta, annak eszébe fog jutni.

Meg kicsit olyan ez is, mint amikor minden ember azzal jön hogy "tengerparton nézni a naplementét a homokban ülve", azt sem kell megmagyarázni, hogy miért tennéd, csak szép és kész, ugyanígy van az elhagyatott helyekkel.

Na meg, alapból, még az átlag emberek is fizetnek azért, hogy elutazzanak mondjuk megnézni a Colosseumot, vagy az ókori görög templomokat...Az is a múlt iránti érdeklődés, csak egy elhagyatott helynél megmarad a természetközeliség, csak mondjuk nincs körülötted 1000 turista akiktől se fényképezni, se nézelődni nem tudsz.

Bár azért rengeteg esetben elszomorítóak az elhagyatott helyek, pont azért, mert úgy érzed, jobb sorsot, vagy legalábbis minimális karbantartást érdemelnének, mégis az enyészeté lesz minden.