Van itt olyan aki szakított a párjával és a párja később öngyilos lett? Hogyan élte meg? Egy ismerősömmel ez történt sajnos.

Én sokszor gondoltam az öngyilkosságra az elmúlt egy évben. (még nem tettem meg, hiszen írok ide:D)

Nem csupán a szakításom miatt, hanem mert minden hitem és bizalmam elveszett az életben, a férfiakban és magamban. És ha nem magam szemében egy senki vagyok, miért kéne élnem. Akkor nincs semmi szép az életben. Lexarom a napsütést meg a csivitelő madarakat.

Van olyan, hogy az ember csalódik egy férfiban, önmagában, és a világ hirtelen nagyon félelmetes hely lesz, ahol nem akar többé élni, mert retteg tőle.

Én megértem az öngyilkosokat.

Az unokaöcsém egy lány miatt ölte meg magát pár éve, nem haragudtunk a lányra, a srácnak gondjai voltak az életben már nagyon régóta.

26l

Ha a szakítás után a másik öngyilkos lesz, akkor annak nem az az ember az oka, aki szakított vele (vagy csak nagyon-nagyon ritkán), hanem mindig az anyja, aki annak idején, csecsecmőként és kisgyerekként elhagyta és eltaeszította magától (ténylegesen és/vagy érzelmileg). A szakítás okozta fájdalom és gyász ezt tépi fel, és emiatt fordul a halál felé az élet helyett az illető.

Sajnálom az ismerősödet, mert szörnyű lehet neki bűntudatban élni. Hiába nem hibás, hiába hamis a bűntudata, az ilyen tett mégis nyomot hagy a másikban, mert AZT HISZI, hogy miatta volt, hátha még a szíktó fél oda is vágta neki a szakítás pillanatában vagy később (üzent levélben), hogy "öngyilkos leszek ezért" vagy valami hasonlót.

Maga a gyász is feldob az emberben egy csomó "mit kellett volna megtennem, és mit tehettem volna, és mit nem tettem ...stb" gondolatot, ami ezt az egészet erősíti. Márpedig minden normális ember, aki valaha tartozott valakihez (ráadásul elég szorosan, ha együtt is jártak), ezt meg kell, hogy élje. A gyászt nem lehet megúszni.

ERősítsd benne azt, hogy nem miatta halt meg az az ember, és hagyd, hogy meggyászolja a szerettét. Sok mást nem tehetsz. Ha nem bír a gyásszal (azaz neki is komolyabb lelki gondjai vannak mélyebben, pl. már nagyon fiatalon elvesztett valakit, akit szeretett és ez nincs benne helyretéve), akkor kell egy picit ráhatni, hogy keressen fel egy szakembert, aki segíteni tud neki.

A hamis bűntudat depressziót okoz, ugyanúgy, mint a valódi, a fel nem folgozott gyász peidg mindenféle lelki és testi baj formáját öltheti.

Szakítottam az élettársammal, 2 hétre rá megölte magát. Szólt róla. Lelkiismeret furdalásom attól volt, hogy a halála előtti órában beszéltem vele , összevesztünk és azt kiabáltam neki, hogy soha ne kerüljön a szemem elé. Hát nem került.

Hogyan éltem meg? Tyűűű az nagyon kemény volt. Őrjöngés, sírás, nemevés, nyugtatók. Aztán ez szép lassan enyhült.

Mostmár nem sajnálom, hiszen ő döntött így.

Azt gondolom, hogy az elég valószínű, hogy aki öngyilkosságot követ el, vagy kísérel meg egy szakítás után, ő más lelki problémával is küzdhet/ küzdhetett, érzékeny lelkű, nem sok szeretetet kaphat.

Akinek egyáltalán megfordul a fejében, hogy öngyilkos legyen borzalmas önértékeléssel rendelkezdhet. Azt gondolhatja, hogy így nem tud tovább élni, kilátástalannak látja a jövőét, csődtömegnek, egy ''nullának'' érezheti magát.

Ha valaki már alapból szeretetre vágyik mert eddig nem kapott, vagy nem érezte aztán jön egy komoly párkapcsolat, amelyben megkapja azt a szeretet, amit eddig még nem, és olyan ragaszkodó és végül valami miatt kellemetlenül csalódik, nem úgy alakulhatnak a golgok ahogy gondolta, valami miatt szakítással végződik a kapcsolat, de ő még szerelmes, csalódott, nem érzi jól magát nélküle, nincs aki szeresse, ilyenkor kilátástalannak tűnik a helyzet, úgy érzi nem lesz már jobb, a legjobb megoldást a halált választhatja.