Vannak rajtam kívül ilyen fiatalok, akiknek tényleg semmi társasága és élete nincs?

Mert akárhova is megyek, általában társaságban vagy kettesben mászkáló embereket látok, ha valakit véletlenül egyedül az se látszik valami életuntnak. Iskolában is mindenkinek megvan a társasága, csak nekem nincs senki, mert nem fogadnak be maguk közé.

Nehéz számomra elképzelni, hogy csak 1 ilyen totál magányos ember is legyen, aki nem tud beszélgetni senkivel, nem tud sehova elmenni senkivel, és senkit nem érdekel, hogy mi van vele, mi történt vele.

Fogadni mernék, hogy ha darabokra törött és begipszelt kézzel mennék iskolába, maximum csak a tanárok kérdeznék meg mi történt, senki más.