Nagyon rosszul érzem magam. Nincs igazi barátom, de ha van/lenne is nem tudok vele mindig/mindent megbeszélni. Senkinek nem tudom elmondani a fájdalmaimat. Anyának nem merem ő neki is amúgy hasonló problémái vannak. Úgy érzem, mintha megtelt volna bennem egy légzsák és kipukkadni készül. Minden véleményt magamba folytok. Szerintetek kivel kéne beszéljek (valamelyik családtagommal, vagy kivel)? Esetleg pszichológus? Vagy az korai/felesleges lenne? Vagy ez csak egy kamaszkori fájdalom?
A válaszaitokat előre is köszönöm!
13/L
2014. jún. 14. 21:55
1/6 meeko2422 válasza:
Néha jó,ha a fájdalmat nem mondjuk ki,akkor megerősödünk.Azonban általában jobb kimondani őket.Kell valaki,aki meghallgat,lehetséges,hogy a barátaid nem "igaziak",de végülis ez nem baj.Próbáld nekik elmondani,lehethogy jobb lesz neked.Anyukádnak pedig szerintem nyugodtan elmondhatod,szívesen meghallgat,ez pedig mélyíteni is fogja a kapcsolatotokat.Ha nagyon nem mered előtte felvállalni,hát menj pszichológushoz,az csakis rád fog figyelni.De szerintem ez csak a legvégső eset legyen :)
2014. jún. 15. 00:52
Hasznos számodra ez a válasz?
2/6 anonim válasza:
Az embereknek, mindegy hány évesek, fontos a kommunikáció, a szeretetteli kapcsolatok. Sajnos sokszor a pszichológus lesz az, aki a legtöbbet tudja a páciensről, a legjobban ismeri. És ő segíteni is tud, hogy kitörj a magányból, hogyan keress barátokat. Már ha van rá havi 20-40 ezer forintotok. Ha ez nem lehetőség, akkor kellene valaki, aki nem hárítja a mondanivalódat, nem küld el, hanem meghallgat, támogat és úgy segít, hogy nem oldja meg helyetted a problémákat, hanem ösztönöz, inspirál. Ha nincs ilyen személy a környezetedben, akkor keress esetleg egy levelezőtársat.
2014. jún. 15. 10:08
Hasznos számodra ez a válasz?
3/6 A kérdező kommentje:
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat, megfogadom a tanácsaitokat! :)
2014. jún. 15. 12:59
4/6 anonim válasza:
Én velem szívesen beszélhetsz a problémáidról! Már csak annál is inkább mert én is küzdöttem/küzdök hasonlókkal! 23/F
2014. jún. 15. 17:28
Hasznos számodra ez a válasz?
5/6 anonim válasza:
Kedves kérdező!
Tudom milyen ez, tudom milyen érzés.. 1-2 éve én általánosban ki is voltam közösítve nem voltak barátaim.. mindennap kínszenvedés volt.. :( Mindent magamba fojtottam, és ma a gimiben népszerű vagyok, erősebb is lettem.
Amúgy ez az érzés csak akkor múlt el nálam mikor környezetet váltottam.
Valószínűleg azért érzed magad egyedül, mert a te gondolkodási módod teljesen más, lehet te már fejlettebb vagy a többinél agyilag.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: