Mi a véleményetek az öngyilkosságról?

Elkeserítő, hogy az öngyilkosok 90%a olyan dolgokért lesz öngyilkos, amik simán túlléphetőek lennének (pl. szerelmi csalódás) és lehet hogyha nem tenné meg, fél év múlva már csak nevetne az egészen.

Elég nagyot kell tévedni hozzá, annyi biztos. Nem is értem, hogy látszólag normális, tök jó fej emberek hova tűnnek egyszercsak... Kezeletlen borderline? Vagy mi a tök? Komolyan, az ember alapjáraton nemhogy megölni képtelen magát, hanem nagyon jó eredményeket tud felmutatni a legkisebb veszélyek elkerülésében is. Azért az már nem tudom, milyen élet lehet, ami képessé tesz arra, hogy véget vess neki... Évtizedeken át bezárt, bántalmazott, satöbbi emberek nem jutnak közelébe se olyasminek, hogy ki kéne vonniuk magukat a forgalomból. Depressziós írók és költők közül is csak kevesen jutnak el addig, hogy öngyilkosok legyenek, mielőtt (szó szerint) magukhoz térnének. Mert aki önmaga, az biztos nem céltalan ostobaságokon mereng vég nélkül.

A 15-s válaszolónak volt egy jó megközelítése ami az volt, hogy sok embert bántalmaznak éveken át és stb. Azok mégsem teszik meg, mert ők már erősek ahhoz, hogy lássák a kiutat bárhonnét. Öngyilkosságot csak az az ember követi el aki gyenge és kiveszett belőle a megoldó képesség és az önbizalom. Ilyenek szoktak lenni azok akik éveken át jól éltek, mindenük meg volt és sosem érte őket semmilyen baj. Aztán egyszer csak jön valami hosszú és fájdalmas dolog számukra és mivel nem volt eddig semmi ilyen az életükben nem tudják hogy megoldani, ezért mit tesz? Megöli magát. Vannak azok az emberek is akik már annyit szenvedtek, hogy legszívesebben megölnék magukat, de még sem teszik, mert valami fontos az életében vagy csak egyszerűen valami hajtja, hogy éljen tovább. Személy szerint ilyen vagyok én is már nem egyszer jutott eszembe az hogy most megölöm magam, de mindig volt egy olyan dolog számomra amiért küzdök és akarom vagy nem akarom elveszteni bármi jött kibírtam nem hátráltam meg akármilyen szar is volt álltam a sarat és most megtaláltam azt a célomat ami nekem segít ebben a dologban az pedig a katonaság nem ez a díszelgő majmok miatt, hanem az miatt hogy én elmehetek harcolni valahova és embereknek segíthetek ezzel, hogy jobbá tegyem az életüket és ne kelljen semmi rosszat átélnie mondjuk egy kisgyereknek, hogy legyen gyerekorra. Ha már van hasonló célod nem fog megfordulni a fejedben sosem az a dolog többé.

Az biztos hogy nem jókedvükben csinálják az emberek.

Én speciel erősen gondolkodom rajta. Több okból. Azért mert megbántottam azt a személyt, akit mindennél jobban szerettem, de már esélytelen hogy megbocsátást nyerjek tőle. Azért mert munkahelyemen jó párszor lejárattam magam.. Mikor barátnőmmel összevesztem, mindenkinek kimutattam, mindenkivel rosszul bántam.. Eleve depressziósan mentem dolgozni, mert mindig azt éreztem hogy lenéznek az emberek (pont az a nő szedett ki belőle, akivel majdnem egy évig voltam úgymond együtt, de mellettem férje volt és zavarta a korkülönbség..). És mivel depressziós voltam, akikkel jóba lettem, azoknak elmondtam a tervem, hogy felkötöm magam, volt aki ezt szét terjesztette, visszaélt vele.. így most szégyenben érzem magam.. Eleve nem tudom magam elfogadni, mert kib*szott kancsal vagyok.. Sajnos ezt sokat hallgattam.. Most visszaestem ugyanabba a helyzetbe, ahonnan indultam.. Ismét öngyilkosság jár a fejemben, és nagyon erős a késztetés.. Nem azért mert gyáva vagyok, hanem mert gyér egy múltam van, és akárhányszor rágondolok, elszégyenlem magam.. Úgy érzem ez rajtam marad, és nem tudom helyrehozni.. Egyébként meg az lesz öngyilkos aki akar, aki úgy érzi nem akar tovább szenvedni (mert ha nem szenvedne, akkor nem jutna eszébe), az megöli magát. Sem gyávaság, sem bátorság.. Szerintem mindenki maga dönti el meddig próbálkozik (mert nyilván nem rögtön az ember fejébe pattan a dolog, hogy ő most megöli magát).