Ez gáz, hogy nincs senkim? Gyerekem sincs, barátnő sem, sem ház, sem kocsi sem pénz! Szégyenlek az emberek szemébe nézni az utcán! Van ebből kiút?

És még egy jó barátot se lehet találni

Nekem most arra lenne a legnagyobb szükségem

Nem vagy ezzel egyedül. Amiket felsorolsz, mind társadalmi nyomások, nem ezektől vagy valaki.

Ha minden lehetőségem meglenne a felsoroltakhoz, akkor sem kellenének, csak ház (fedél a fejem fölé) és némi pénz. Egyedül az alkotói tevékenység éltet, a többi számomra csak nyűg.

Nyelvvizsga. Hiába van meg, nincs jó érzékem a nyelvekhez, megértetem magam, de komoly munkára nem vállalkoznék. Sokat küszködtem érte, aztán meglett, és akkor megvolt. Hatványozottan jobban éreztem magam egy hegyvidéki túra után, mikor fölértem a csúcsra.

Diplomám nincs, de nem bánom, minden egyetemista barátom állandóan elfoglalt volt, és aggódott a ZH-k miatt, most meg a munkahely miatt elfoglaltak (már akinek van), elvileg azért dolgoznak, hogy éljenek, de mintha a gyakorlat az ellenkezőjét mutatná. Van, aki szereti persze, neki mindenképpen megérte.

Autó. Miután kézbe kaptam a jogosítványomat, már tudtam, hogy ez is csak amolyan becsület-jogsi, nem szerettem meg a vezetést. Egy több kilométeres séta jobb, mint ülni a dugóban, fölér egy meditációval, amíg lehet, a tömegközlekedést is mellőzőm.