Úgy érzem nincs sok hátra az életemből. Van még remény?

Szóval... 1 éve kezdődött minden. Nagyon szerelmes lettem egy lányba, de természetesen visszautasított. Na mindegy. Azóta egyre jobban bezárkózott lettem, és már most ott tartok, hogy nincsen egy igaz barátom se akivel csak úgy le tudnék ülni hogy beszéljünk a problémáinkról, hogy mi bánt, és hogy segítsük egymást. A szüleimnek nem tudok beszélni a gondjaimról.. Ne kérdezzétek miért, mert nem tudom. Egyszerűen csak nem megy. Ezzel párhuzamosan a suliban a jegyeim is csak romlanak és romlanak... Természetesen, a kedvem is egyfolytában nagyon rossz (persze azért tudok nevetni ha valami olyasmi van) és egyre jobban úgy érzem hogy ebből komolyabb dolgok is következhetnek, pl. ráhúzódik a szívemre vagy nem is tudom. Ma volt az első alkalom hogy arra gondoltam, talán jobb lenne meghalni. Minden sz*r, miért vagyok még itt? Elegem van mindenből már.. Ja és mondanom sem kell a külsőmmel sem vagyok megelégedve, de ez még nem lenne probléma ha boldog és kiegyensúlyozott életem lenne.