Mit tegyek, ez sokszor elviselhetetlen?

19 éves fiú vagyok, az életem folyamatosan hullámzik, hol jó, hol rossz. Vannak barátaim, de inkább nem is nevezném őket annak, mert amíg rám mindenki, és eggyikre sem számíthatok.. főleg most, hogy 2 szakításon vagyok túl, kb ez olyan, hogy mindenkit meghallgatok, sőt segítek is nekik amit tudok, de amikor nekem van gondom, valahogy vissza megy a téma saját magukra, és hát bekellett látnom, csak magukkal foglalkoznak, úgyérzem, ha én meghallgatom őket, akkor ők miért nem ? mellesleg van köztük rokon is. de mind1 én velük már nem foglalkozom. sajnos nehezen megy az ismerkedés, új emberekkel, azaz nem nagyon járok el sehova, bulizni kb egyszer nem voltam még az életem során, azaz szórakozó helyen, meg nem nagyon mozdulok ki otthonról. ami már elviselhetetlen számomra. ha ki is megyek, elmegyek inni, vagy nemtudom. egyszer emiatt válok alkesszé. amit nem akarok, de még ez is jobb mint ha drogokhoz fordúlnék segítségért. és szerencsére nem minden napos, csak ugye senkire se számíthatok, senkinek se mondhatom el a bajaim, senkise segít nekem. kb 4 éve, volt egy igaz haverom, akivel még általánosba találkoztam, oszt-társ. vele 2 évig mindennap együtt lógtunk, mindenben segített, énis neki. igaz barátság volt, aztán ahogy nőtt fel, úgy változott meg, és sokszor átvert, de nem megyek ebbe bele mélyen. csak azért írtam le, mert így aki ezt olvassa, láthatja, volt igaz barátom. ha valakinek lenne esetleg kedve barátkozni, az írjon privit, vagy majd kűldjön privibe fb-linket, bejelölöm. biztos vagyok benne, nem én vagyok az eggyetlen, aki egyedűl van. nekem úgy kb mindenből elegem lett, a párkapcsolatokból, meg úgy a " körülöttem lévő emberekből " jó lenne valakivel csak úgy elmenni bulizni, vagy csak lógni, ilyesmi. lehet uncsi volt , amit leírtam, de ez egy ilyen oldal, na mind1 a lényeg, ha van kedved barátkozni, írj üzit , engem nem érdekel, az anyagi helyzeted, se a kinézeted, csak legyél normális ennyi.