Valami gond van velem, ez biztos. Már csak rá kell jönnöm, hogy mi? Segítség!
24 vagyok. És teljesen egyedül. Mármint a családom leszámítva. És azt is tudom, hogy miért vagyok egyedül. Elüldözök magam mellől mindenkit. Szó szerint. Csomó barátommal nem tartom a kapcsolatot, szándékosan nem írok nekik, pedig keresnek. Lássunk néhány példát. Pár éve a fősulin volt egy bnőm. Nagyon jól kijöttünk, annak ellenére, hogy nem tartoztunk egy társadalmi réteghez. Ő gazdag volt, én nem. Továbbá, ő csinos volt, én nem, neki az volt a legnagyobb baja h mit vegyen fel bulizni, nekem az, h mennem kell bulizni. Aztán egy elég nehéz időszak után, vagy közben, megírtam neki h mi nem illünk össze. Aztán van több bnőm,akiket szintén így kizárok, és tudom h előbb utóbb végleg meg fog szakadni a kapcsolatunk. Ezt pedig nem akarok.
Csak az a baj, h ha rájuk nézek, a mosolyukban a saját nyomorom látom. Ők szépek, magasak, csinosak, népszerűek, én meg egy senki vagyok, aki alacsony és kövér...
Fordultam szakemberhez, ugyan nem ezért, de persze nem segített, csak a gyógyszert írogatja fel.
Még soha sem voltam szerelmes, legalább is mindig csak egyoldalú volt a dolog, soha senkinek nem kellettem, aki nekem csak egy kicsit is tetszett. Pedig nem válogatok, nem vok abban a helyzetben.
mi a gond?
Tudom, h hogy nézek ki, de ez annyira számít? Annyira gáz, h nem iszom le magam minden héten, h nincs ki a seggem a szoknyából, h a dekoltázsom nem ér a köldökömig, és nem riszálok 15 centis sarkakon? Vagy h nem jön rám az s-es farmer?
Az a bizonyos szerelem, nem mindenkinek jár? Senki sem szeretne egyedül megöregedni... de mégis sokak járnak így...
És így hogy lesz gyerekem? Apa nélkül neveljem fel? Egyedül? Nem akarom, de nem hiszem, h lesz választásom...
Valaki esetleg hasonló cipőben?
24/l
"Csak az a baj, h ha rájuk nézek, a mosolyukban a saját nyomorom látom. Ők szépek, magasak, csinosak, népszerűek, én meg egy senki vagyok, aki alacsony és kövér... "
Ez a bajod, pontosabban az, hogy magadban csak a rosszat látod, másokban pedig csak a jót, ami tovább mélyíti az esetleg létező szakadékot. Most komolyan: képes lennél valakivel együtt élni, aki még arra sem képes, hogy saját magát elfogadja, szeresse? Hogy várhatná el egy ilyen embertől bárki is, hogy viszont szeresse őt?
Az lenne a legfontosabb, hogy visszaszerezd az önbecsülésed, mondjuk úgy hogy lefogysz (már ha tényleg kövér vagy és nem csak az átlagos női nyavalygásról van szó), rád férne már valami sikerélmény, ami veled, kapcsolatos, nem mondjuk a tanulmányaiddal, munkáddal.
Elsősorban az önbizalomhiányt látom problémának.
Bulizni nem kötelező, ha nem a te világod, találj más elfoglaltságot helyette.
Hasonló cipőben jártam sokáig, mint te. Aztán elegem lett belőle és változtattam. Egyetlen dolgot kell csak megértened: nem kell olyannak lenned mint ők. Ha nem akarsz bulizni, ne menj. Ha így érzed jól magad a bőrödben, akkor ne érdekeljen hogy nem úgy nézel ki, mint ők. Ha nem tetszik a miniszoknya meg a magassarkú, ne vedd fel. Ez a te életed, nem másé.
Én elfogadtam, hogy nem vagyok olyan, mint a velünk egykorúak többsége. Más érdekel, más az életvitelem meg a hobbim is.
A szerelemben is ugyanott tartok mint te. Nem volt még barátom/barátnőm. Na és? Nagy dolog. Majd lesz amikor lesz. Minden zsáknak megvan a maga foltja. Mindegy hogy nézel ki, vagy milyen ember vagy, lesz akinek pont így leszel tökéletes.
Addig meg élvezem az életet, nem kesergek rajta éjjel-nappal, hogy nem volt még senkim. Ami késik, nem múlik.
Ha gondolod, nyugodtan írhatsz privit, szívesen beszélgetek, ha szeretnél!
24/l
Az a probléma, hogy se nem engeded magad szeretni, sem te nem tudsz szeretni (tudom, hogy mindenki azt hiszi, hogy tud). Ezt be kellene pótolni. Vannak igazán jó könyvek erről a témáról, DE a könyvek elolvasása után emberek közé kell menni és a tanultakat alkalmazni.
Soha nem késő, én vagyok rá a példa, de el kell indulni és haladni az úton.
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat... :) önbizalom... mégis hogyan? változni akarok... tényleg, mert iszonyatosan utálom azt amilyen vagyok... szeretnék olyan lenni mint mások, nevetgélni, önfeledten beszélgetni, barátokat szerezni, vagy csak azokat vissza szerezni akit szó szerint elküldtem, mondván jobb nekik ha nem barátkoznak velem...
tudom az lenne a legjobb ha beszélnék, de nem megy... Inkább bedugom a fülem és filmet nézek, meg sorozatokat... (most az AXN-en futó Hannibal c. sorozatra kattantam rá...) inkább zenét hallgatok, meg ilyenek, bármi csak hagyjanak békén... Utálom h így viselkedem, mert ez azoknak se jó akik velem együtt élnek...
valami ötlet esetleg? Hogyan változzak? És a legyek nyitott téma nem fog működni...
Ennél kicsit mélyebb a probléma... szándékosan nem akartam megölni magam, mégis halomban állnak a kórházi jelentések suicid szándékomról... ezt nem részletezném...
Persze voltam szakembernél, de nem láttam rajta h tényleg segíteni akarna... inkább csak a munkáját végezte, én meg örültem h nem faggat...
Ha a problémáidat magadba zárod, azzal csak saját magad "mérgezed". Nagy mértékben oldja a feszültséget, ha beszélsz valakinek a gondjaidról. Ez lenne az első lépés az elinduláshoz.
Önbizalmat szerezni úgy tudsz, hogy olyan dolgokba kezdesz bele, amiktől tartasz. Eleinte apróbb dolgokkal kezdd. A sikerek építeni fognak, ezzel párhuzamosan nő az önbizalmad. Ha kíváncsi vagy részletesen a dologra, akkor ajánlom elolvasásra pl. Dr. Csernus Imre könyveit. Nagyon világosan és emberi nyelvezetben kifejti, hogy mi miből következik és hogy lehet megoldani. Persze az olvasottakat ültesd át a gyakorlatba, mert anélkül nem lesz változás.
Azokat az embereket, akiket úgymond elüldöztél, megkérdezném, hogy miből lett elegük veled kapcsolatban. Ez már adhat egy támpontot a folytatáshoz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!