Mit tegyek, hogy ne érezzem monotonnak a mindennapjaim?

Nem szívesen fogalmazok így, de úgy érzem, minden napom egyforma. Reggel felkelek, reggelit készítek a barátomnak, ő elmegy suliba, én elmosogatok, elrakodok, kitakarítok. Utána tanulok (szeptembertől fogok suliba járni, addig otthon tanulok), ha befejeztem, beszélgetek kicsit chaten a barátnőimmel vagy megnézek egy filmet.

Este hazajön, vacsorát főzök neki, elmosogatok, elrakodok. Utána ő gépezik (blogot ír, játszik, chatel, ezeket szokta csinálni), én olvasok, vagy netezek. Utána megyünk aludni, és másnap megint minden kezdődik elölről.

A heti egy bevásárlást már úgy várom, mint a kisiskolások a vakációt. Ez kb abból áll, hogy elmegyünk a sarki boltba, és veszünk egy hétre elegendő kaját. Csak ilyenkor vagyok lakáson kívül.

Ma kértem, hogy had mehessek be a városba, mert szükségem van pár dologra, de egyedül nem akar elengedni, mert nemrég költöztem ide, ne bolyongjak, majd holnap együtt elmegyünk.

Ha belegondolok, olyan kis idilli romantikus az egész, mint a filmekben, de nekem rettentően hiányzik a friss levegő. Oké, hogy így legalább minden időmet a tanulásra tudom fordítani, de néha úgy elmennék valahova. Ha nem is vásárolni, vagy be a városközpontba, de legalább a parkba.

Rendben, hogy így legalább mindent megbecsülök, sokkal boldogabb vagyok, ha hetente egyszer elmegyünk a parkba, és fényképezhetem a kiskacsákat, mint amíg egyedül laktam és minden nap eljártam vásárolgatni. De néha az is hiányzik, hogy vegyek magamnak valamit.

Szeptembertől meg egyszerre fogok suliba járni meg dolgozni, meg a házimunka, akkor nyilván nem lesz monoton, de most az.

Mit tegyek, hogy boldoggá tegyen ez a helyzet?