Annyira egyedűl érzem magamat, mindenki elhanyagol. Mit csináljak?

Ismerős az érzés!

A problémát a gondolkodás módod változtatásával tudod orvosolni. Ne azzal foglalkozz hogy mindenki elhanyagol és jajj szegény én... Azzal foglalkozz hogyan is érhetnéd el hogy többet foglalkozzanak veled. Próbáld magad beleképzelni azok helyzetébe akik "elhanyagolnak" próbáld az ő szemszögükből látni sajátmagad (nem egyszerű).Ne magára a problémára koncentrálj hanem a megoldásra!

A mozgás és a mosoly sokat lendíthet a dolgon.

Lehet, hogy meg kellene próbálkoznod azzal, hogy először mások dolgaira figyelsz oda és lehet, hogy egy idő után Ők is odafigyelnek valamennyire Rád.

Az emberek leginkább azt szeretik, ha rájuk figyelnek. Szívesebben vannak azzal, aki érdeklődik felőlük. Ha csak lehangoltságot sugárzol, arra kevesen fognak odafigyelni.

Szerintem #4 közel jár az igazsághoz.

Igen mindenki hajlamos elsősorban magával foglalkozni és ez odavezethet, hogy úgy érzi mások hanyagolják a saját mércéje szerint nekik is vele kéne többet foglalkozniuk.

A hiányérzet kiindulópontja lehet egy beteljesületlen vágyakozás is várás, elvárás talán nem is többektől esetleg csak egy konkrét személytől viszont kivetítve általánosítva mindenki másra is.

A várás, vágyakoz passzív dolog, kiszolgáltatottság.

Szerintem ezen kell változtatni elsősorban.

Kevésbbé magaddal törődj, ne az érzelmeiddel - próbálj inkább másokkal törődni és a várakozásaiddal vágyaiddal keveset vagy akár semmit - így minden( törődés)t ajándékként élhetsz meg és te is ajándék leszel.

Arra is ügyelj, hogy nem elvárásoknak cél megfelelni, hanem mindenkinek azzá légy amire saját belátásod szerint van szüksége - a kettő nem ugyanaz és megkülönböztetni tudni a nagy művészet.

Ajándék legyél és ne áru.

Előbb-utóbb akad majd alaki aki neked is ajándékod lesz.

Aki által értékké leszel magadnak is mint te neki és ő neked és saját magának.

Ne tégy mércéddé kritikátlanul másokat, de légy kritikus magaddal.

Ha valakinek nem vagy elég jó, az nem azt jelenti hogy te nem vagy jó. A megfelelni akarás csapda.

Alkoss jó értékrendet magadnak, ami megbízható mérték neked - gondolkodj el azon mi fontos neked. Ha az megvan akkor azt hogy mi fontosabb még annál is... járj a végére.

Ami neked még magadnál is fontosabb - az a küldetésed.

Tedd magad annak eszközévé és szabad leszel - abban leled örömöd ami rajtad múlik és minden ami nem rajtad múlik csak közömbös körülmény vagy ajándék aminek örülhetsz.

A vetés múlik rajtad.

Ha örömöd a vetésben leled rossz időben is: boldog lehetsz.

Az aratás ajándék meglepi. Aki vágyainak foglya - elvárja az aratást - kiszolgáltatott.

Az aratást csak remélni szabad és valahányszor esetleges ajándékként megélni, ami gyakran elmarad - csakhogy ajándéknak maradhasson.

Nem minden mag kel ki... el kell vetni azt is ami nem kel ki, mert nem tudható mi kel ki... aki nem akarja hogy kára legyen, az semmit nem vet de nem is arat.

A természet mindig bőkezűbb... az ember elvet 10-et amiből kikel 1, az azonban 100annyit hoz.

Nem a 9 miatt kell sírni, nem szabad. Luxus.

Kitartónak kell lenni, hogy megtaláld az egyet ami az összes addigi csalódást megéri.