Egyre nehezebb kimennem az utcára. Mit tegyek?

nagyon sokat vagyok itthon mostanság, nincs munkám, de majd lesz.

barátokkal találkozom, rokonság, de ugye ez napjaim/heteim elenyésző százaléka.

a szomszédokkal nem szívesen találkozom, mert sokszor hazudoznak össze vissza, és csak engem csekkolnak, miből élek, meg hasonlók, meg lehúznának, kölcsönkérnek,stb.

és mivel majd egész napjaim itthon telnek, de boltba, vagy ezt azt intézni lemegyek, amit már alig birok, mert mindig ugyanaz az út, ugyanaz a táv, halálra unom magam járás közben, mint amikor pl az ember vonaton ül, vagy orvosnál várakozik, kegyetlen.

és egyre nehezebben veszem rá magam, hogy megmozduljak, nem akarok szomszéddal találkozni, nem birom az utat, hogy lemegyek a boltba, meg vissza, de nagy program volt, nevetséges.

mint valami nyugdíjas, de állítom lelkileg ők boldogok is ettől.

de már kezdek átmenni abba, hogy kenyéren és vajon élek, csak ne kelljen lemenni. és ez nem jó.