Mit csináljak, hogy ne őrüljek meg attól, hogy teljesen egyedül vagyok?

Itt az a legnagyobb probléma, hogy az emberek azt sem tudják, hogy mire kéne választ adniuk, mivel a kérdésed hiányos. Nincsenek benne kerek, összetett mondatok, semmi konkrét információ, semmi kiindulópont. Ez olyan mintha én azt kérdezném, hogy szerintetek miért vagyok magányos? Vagy miért nem tudok például nyaralni menni? Szerinted ennyiből ki az Atya Úristen fog tudni neked tanácsot adni? Lehetnék akár egy 60 éves házas ember is, vagy egy 20 éves fiatal felnőtt, vagy akár egy 12 éves kiskamasz, akinek ingadozik a kedélyállapota. Na és akkor te most döntsd el melyik is vagyok, és annak megfelelően segíts rajtam! Ugyanolyan tanácsot adnál egy 12 évesnek mint egy 60 évesnek? A 12 évest elküldenéd a nyugdíjasklubba, hogy legyenek barátai, vagy a 60 évesnek tanácsolnád, hogy iratkozzon be az suli rajzszakkörébe?

Senki sem akart veled ismerkedni, csak valaki megkérdezte, hogy hány éves vagy, és fiú-e vagy lány? Nem én voltam az, de igaza volt neki, mert ez sem utolsó szempont! Még ha az, hogy lány-e vagy fiú nem is annyira, de a korod azért kéne! Ha kiírsz ide egy kérdést akkor legalább ne legyél lusta rendesen leírni, mert ennek így semmi értelme, ahogy annak se, hogy két-két szót visszadobálsz annak aki írni neked, de nem is érdekel. így értelmes választ tuti nem fogsz kapni! Senki nem kérte, hogy írd le az élettörténetedet, de azért ez így nagyon gyér. Se füle, se farka! Én nem tudom, hogy milyen ember lehetsz az életben, de ha ilyen amilyen itt, akkor ne csodálkozz, hogy egyedül vagy, barátok nélkül! Nem ítélkezni akarok én, csak ez jön le belőle! Ha eleve ilyen a hozzáállásod, mikor még te kérsz segítséget... Ha meg nem neked senki válasza nem felel meg, akkor ne kérdezz, és ne játszd itt a hattyú halálát!

Az előttem szóló, max pontszám 10/10

Néma gyereknek anya sem veri...

Azt hiszem én értettem az eredeti kérdést, mert a magány sajnos népbetegség. Sőt szerinem korbetegség! (korszak, nem életkor) Én külföldön élek és ezért érzem magányosnak magamat, de persze lehet hogy neked nem ez a problémád.

Szerintem a legfontosabb, hogy az ember találjon magának barátokat, és hosszabb távon párt is (szintén óriási probléma) és ezeket a kapcsolatokat meg tudja őrizni és fejlődni tudjon bennük. (nem csak én mondom, de a pszichológusok is, és azok, akik ezzel foglalkoznak)

Ha nincs a környezetedben olyan, aki barátod lehetne, próbálj meg olyan társaságba járni, ahol találhatsz ilyeneket. Ha van valami hobbid, akár kereshetsz olyanokat, akiknek hasonló az érdeklődésük, vagy ha templomba járó vagy, kereshetsz magadnak egy közösséget stb.

Csak mondanám, hogy sajnos vagy nem sajnos, de nem vagy egyedül a porblémáddal, nagyon "sokan vannak egyedül"...

Ennél konkrétabban konkrét ismeretek nélkül tényleg nehéz.

Ja, és nagyon nem nagy segítség szerintem, hogy így nekiestek szegénynek! Kifejezetten árt, és nem segít! Barátokat szeretne, erre ledorongolást kap. Hát semmi jóérzés nem szorult belétek??

"Én nem tudom, hogy milyen ember lehetsz az életben, de ha ilyen amilyen itt, akkor ne csodálkozz, hogy egyedül vagy, barátok nélkül!" Ez meg kifejezetten aljas volt! :( Én nem küldenélek egy öngyilkosjelölt után, hogy beszéld le az ugrásról, mert ha így adsz tanácsokat, tuti rábeszélnéd, hogy ugorjon... Szégyelljétek magatokat!