Miért van ez velem? Bővebben lent.

Napközben mindig van mit tennem vennem csinálgatni nem unatkozom, de ahogy esteledik és a 4 fal közé szorulok nincs senkim akivel társaloghatnék a lelki dolgokat megbeszélhetném. Sajnos a baráti köröm eléggé képlékeny nem nagyon ismernek szerintem hogy igazából milyen is vagyok és nem is akarnak megismerni én meg nem szívesen erőltetem magam senkire.

A lányok is valami miatt nem érdeklődnek irántam pedig tényleg magam adom nem vagyok bunkó senkit nem nézek le mindenkit egyenlőnek tekintek.

Mi lehet velem a probléma?

Elnézem az embereket h vannak baráti köre, soha nem unatkoznak stb. Nekem miért nem megy? 22/F