Egyre sivárabb az életem, mit tehetnék?

23/L

Nem, nem vagyok kamasz, tényleg. Sajnos a szerelmi életem mindig is egy katasztrófa volt. Akárki tetszett meg, vagy én nem tetszettem neki vagy foglalt volt. Egyetemen fogadtam külföldi diákot például (mármint úgy fogadtam, hogy segítek neki ügyet intézni,-stb). Annyira vártam, hogy megérkezzen, de mindig lekoptat, pedig nem szolgáltam rá. A családomban jelenleg nem dolgozik senki, anyám évek óta nem akar állást találni, apát decemberben küldték haza Németországból, azóta próbálkozik. Nővérem szintén nem dolgozik, mivel felmondtak neki. Naponta stressz van itthon a munka miatt (főleg apának, bár ő már nyugdíjas). A nagyszüleimtől is állandóan azt hallgatom, hogy mikor megyek már végre férjhez. Ma a buszon hazafelé leült mellém egy 50 év körüli pasi, mondván, hogy ritka ilyen szép lányt látni, azt hittem, hogy elbőgöm magam, mert a korombeliek nem vesznek észre :(

Az a gond, hogy hiába teszek érte, mindig közbejön valami sz*r (bocs a kifejezésért).

Oh hát végre szeretném befejezni a jogosítványt. Még októberben kezdtem el vezetni, és most járok a 33. óránál kb, hála a remek volt oktatómnak, aki szándékosan 2-3 hetente hívott vezetni, majd a 28. órán lepasszolt valakinek. Szeretnék ismét eljutni Németországba gyakorlatra (korábban voltam részképzésen), de áll a dolog. Demonstrátor is szeretnék lenni, újfent ugyanez a helyzet...valamint egy olyan párt, mint amilyet elképzeltem magamnak, szóval nem sok minden :)