Két szék közül, a pad alá. Mit lehet tenni ezek után, ha nincs több szék, mert foglalt mind?

"én úgy érzem hogy amennyit adtam annyit vissza is kaptam"

Nem lehet, ha kihasználva érzed magad érzelmileg és anyagilag.

Ha ugyanannyit kaptál, akkor ne használtak ki.

"A szeretet pont attól szeretet hogy függsz a másiktól érzelmileg,és anyagilag is fogsz,"

Ez baromság. Igazán szeretni csak szabadon lehet. Ha te függsz a másik szeretetétől, akkor kerülsz olyan helyzetbe, hogy feláldozod magad csak azért, hogy szeressenek. Azért adsz, mert azt hiszed, attól jobban fognak szeretni. Pedig nem. (Nézd csak meg a "rosszfiúkat", fürtökben lógnak rajtuk a csajok, miközben csak szórakoznak velük.)

"ha teljesen elhatárolódsz tőle,akkor az már nem szeretet,"

Milyen elhatárolódásról beszélsz? Én semmilyenről.

"pont attól szép hogy feltétel nélkül rábízod magad mert megbízol benne,"

Más megbízni benne, és más függővé válni tőle.

"ha nem teszed akkor nem lesz elég férfi neked vagy úgy érzi nem bízol benne,és még mielőtt kialakulna bármi is továbblép..."

Ez városi legenda. 16 éves kiscsajok gondolkoznak így, felnőttként már illik kinőni belőle.

De ebből a mondatodból is látszik, hogy azért teszel meg minden, hogy nehogy továbblépjen a másik, mielőtt kialakulhatna valami. Nem azért teszed, mert valóban szereted, hanem azért, nehogy lemaradj.

A másik addig van veled, amíg jól érzi magát, csúnya szóval mondva: amíg "megéri" neki. Szerencsés esetben addig "éri meg", amíg szeretik és amíg ő is szereti a párját. Szerencsétlen esetekben amíg ki tudja használni vagy a másik oldal: amíg rá nem ébred, hogy kihasználják. Sok embernek azért "éri meg" egy kapcsolat, mert bármilyen rossz is, mégsem kell azt mondania, hogy egyedül van.

Neked kell tisztázni magadban, hogy neked mi "éri meg", szebben mondva: mit vársz egy kapcsolattól. Amíg megkapod ezeket, érdemes küzdeni. Amikor nem kapod meg, érdemes elgondolkozni, hogy te valóban a párodat szereted-e, vagy a benne lévő lehetőséget. A lehetőség onnan ismerhető fel, hogy olyanokat mondasz, hogy "ha kedvesebb/türelmesebb lenne", "ha többször elvinne valahova", "ha többet puszilgatna", "ha több házimunkát vállalna", "ha hűséges lenne". De tudni kell, hogy nem ilyen, és nem is fog megváltozni. Tehát addig érdemes küzdeni egy kapcsolatért, amíg el tudod fogadni a párodat olyannak, amilyen, és nem akarod, hogy megváltozzon a siker érdekében.

Ha nem lépsz ki időben egy kapcsolatból, előbb-utóbb akkor is vége lesz, csak sokkal kevesebb önbizalommal jössz ki belőle, és sokkal inkább kihasználtnak és megalázottnak érzed magad. És... nem utolsó sorban elszalasztod az esélyét, hogy megismerd az igazit.

"Ami az egyenrangúságról szólt,én úgy viselkedtem csak ez a másik féltől is függ mennyire lát annak,én hiába viselkedek valahogy ,ha a másik fél kénye kedve szerint rendezi a kapcsolatunkat..."

Amennyit TE megengedsz neki...

Gondolom, te sokat megengedsz, csak azért, hogy ne veszítsd el. Te saját magadat sodrod ezzel alárendelt helyzetbe. Itt üt vissza, hogy látja, hogy érzelmileg függsz tőle, és ezzel rendesen vissza is él.

Szeretheted úgy is, hogy nem hagyod magad sem manipulálni, sem érzelmileg zsarolni. Csak meg kell húzni a határokat. Ami nem esik jól, azt nem fogadod el (és ezt kedvesen, de határozottan meg is mondod), vállalva a kockázatot, hogy akkor elhagy. De ez inkább az elején történjen, mert előbb-utóbb úgyis megtörténik. Hónapokkal később már nagyon nehéz megmagyarázni, hogy neked nem tetszik valami. Nem fogja érteni, hogy miért nem, amikor hónapokig jó volt. És joggal érzi úgy, hogy átverted.

2.

"önzetlenség...mert itthon sok kiadásom van,és rengetegszer vettem ebédet ennek ellenére mikor időben ki kellett érni a állomásra én adtam a taxira pénzt neki,ami feleannyiba került mint amennyit adtam a ritka járata miatt nem kérte vissza a pénzt ott hagyta a taxisnál"

Ne haragudj, ez nem önzetlenség, hanem hülyeség. Te pénzeled a pasidat? Légy nyugodt, elkérte ő a taxistól a visszajárót, jól jött neki... undorító!

Lennének szavak erre, de inkább nem keresek.

Az rendben van, hogy egyszer te hívod meg kajálni, máskor meg ő fizeti a mozit, és nem számoltok el fillérre, de nagyjából egálnak kell lenni.

Ezen nincs mit szépíteni, ha te 26 éves nő létere képes vagy "elég" pénzt keresni, akkor ez egy korodbeli férfitól is elvárható, és nincsen "de...".

Ha nincs pénze taxira, induljon el időben gyalog, te meg ne akarj magadnak pasit venni pénzért. Más dolog egyszer kisegíteni, netán kölcsönadni, meg más dolog hagyni, hogy élősködjön rajtad. Akármilyen jó szíved is van, amiben senki nem kételkedik!!!

"mikor tudja hogy nélkülözök,és mikor elmondtam neki,kiakadt hoyg ez belefér egy kapcsolatba,mondom igen ha együtt élnénk"

Egész pontosan ha a felesége (nem az élettársa vagy a menyasszonya, hanem a felesége!!!) lennél.

És nem bizalomhinyról van szó, hanem arról, hogy ha szerinte ez belefér, akkor ő miért nem adott neked pénz, hogy vegyél gyógyszert a beteg öcsédnek és ne add vissza a visszajárót?

Házasságban van helye a vagyonközösségnek, minden egyéb esetben két anyagilag független ember együtt éléséről van szó. (És ez működik, hidd el nekem!)

És akkor azért rúgott ki, mert pénzt kértél (vissza)?

Hát szép...

2.