Magányos vagyok, nincs semmim. Valaki tud segíteni?

Egész életemben magányos voltam, családom nem törődik velem(anyagilag megkapok mindent, de semmi mást), iskolában a szokásos hülye gyerek szerepét töltöm be, akin röhög az osztály, hiába próbálkozom az iskolában, mire hazajövök minden elveszi a kedvem a tanulástól, képtelen vagyok nekiülni, csak a történtekre tudok gondolni, és hogy nincs velem senki. Gyenge vagyok, és nem látom a jövőm, nincsenek céljaim, csak... vagyok. A legnagyobb súlyú dolog, a magány, sosem volt senki, aki sokat jelentett számomra, és én nekem sem örült még senki.Nem tudok ismerkedni túl könnyen, ha mégis, akkor eltávolodik tőlem, én más vagyok. Kedves vagyok az emberekkel, de mégis furának látnak, mert én belőlem... hiányzik valami? Nem vagyok átlagos.Nem sajnáltatom magam, nem vagyok depressziós, de néha egy ilyen furcsa érzésben jön ez, mintha nem kapnék levegőt, de hiába lélegzem mélyeket, nem segít. Ha volt valaki hasonló helyzetben, illetve tudna okosságot mondani nekem, esetleg segíteni, szívesen beszélgetnék vele. Nem tudom hogyn másszak ki mindezekből, szükségem van valamire. Bárkinek a történetére, tanácsára, véleményére, gondolatára kíváncsi vagyok és szívesen beszélgetnék. 17/f