Az introvertált, melankolikus embereknek nincsen már helye a mai társadalomban?

Szerintem van helye nagyon is. Mert kellenek működő dolgok, rendszerek, és szép dolgok is kellenek a világba. Amit a világhoz hozzá tud tenni egy melankolikus ember, arra VAN igény. De hálát ezért nem kap csakúgy, csak elvárják tőle, hogy teljesítsen, hiszen ő úgy is ahhoz ért, azt szereti, ha melózik. Mert a jót könnyű megszokni és a melankolikus ember precíz, nehezen ad ki fost a kezéből. Tehát nem könnyű helyzet, harcolni kell önmagáért, hogy megbecsüljék (nem feltétlenül agresszívan, de akár). Szerintem egy melankolikusra jó hatással lehet egy kolerikus vagy egy flegmatikus ember. Pl. példaképként vagy ilyesmi. Akitől tanulhatsz, hogy kell kiállni magadért. (kolerikusok tudják, hogy agresszívan érvényesíteni az akaratukat és ők sem trehányak, flegmatikus meg tudja, hogy kell passzívan agresszívnak lenni, magyarul őket nem igazán lehet kihasználni)