Az ember a saját "magányának" a kovácsa?

Próbálom tömören összefoglalni.. Szóval, én egy 18 éves srác vagyok. Nincsenek annyira barátaim, a legtöbb elköltözött, vagy csak nem foglalkozom/foglalkozik velem.

De erről szerintem én tehetek. Engem mintha egy láthatatlan sáskafelhő venne körül, dühkezelési gondjaim vannak, a legkisebb kis dolgon is fel tudom úgy húzni magam, de tényleg, a legkisebb dolgon is, hogy már nevetséges.. Épp a minap is, kb. egy másfél órával ezelőtt, anyámmal vásároltunk, gyűlölöm a zárt kicsi tereket, felhúztam magamat azon hogy nem adnak utat, lökdösődnek, és a többi. Aztán kb. 20 ember előtt anyámat is leb*sztam az miatt, hogy válogatja a zsemlét, de szinte már ordítottam, elég hangosan, mindenki csak nézett.. Tudom, így visszagondolva már tudom hogy hülyeséget csináltam, nem is rá voltam mérges, hanem inkább magamra, mert hogy ilyen szerencsétlen vagyok. Úgy Istenigazából innen ered minden. Egyszerűen sugárzik belőlem az agresszió, az hogy önbizalomhiányom van. Szóval ez egy ördögi kör tulajdonképpen, önbizalomhiány miatt agresszív vagyok, és fordítva. Ezt untam meg. Az utóbbi időben úgy gondolom sokkal jobb ha letojom a dolgokat és besavanyodom mint egy öregember, hátha akkor nem okoznék senkinek se gondot. És visszatérve, azt hiszem mindig irigy is vagyok. Tehát.. látom, hogy a korombeli srácoknak ki van nyalva a kis fenekük, a semmi miatt, mert ilyen swag meg mittudomén' milyen fajta kis nyápic p*cs, de mégis istenítik őket.. nem tudom mi a baj velem.. sok kisebb gondra vissza lehet ezt vezetni. Az embereken is látom hogy szánnak engem, vagy félnek, vagy mindkettő.. régebben kis kölyök módjára viselkedtem, nevetgéltem, minden ami kell, persze ugyanúgy megvetett mindenki, csak akkor ezt szerintem nem fogadtam még el. De most már elfogadtam, és fel is vettem ezt, hogy legyen igazuk. Pedig azt hiszem nem vagyok egy rossz ember.. csak tényleg, a saját szerencsétlen kis tyúksz*ros életem miatt haragszom mindenkire. Ja igen, szerintem a mai is arra vezethető vissza, hogy bent voltam a munkaügyinél, hogy regisztráljam magam mint munkanélküli, hátha úgy hamarabb kapok állást, persze nézem is de.. mindegy. Bent voltam, a nő, aki lökte a rizsát, csak nézett, és nézett. Szerintem tuti végigfuttatta az agyán azt, hogy "jaj de éédes, anyuci tart el, jaj de jó, na jól kicseszek vele!" Szinte hallottam a gondolatait legszívesebben kitéptem volna a szívét, és megetettem volna vele, aztán meg felkaptam volna a kis klaviatúráját amin gépelt, és péppé vertem volna a fejét.. Esküszöm, olyan utálatot nem éreztem senkitől sem, szóval így.. kölcsönösen.. Mindegy.

Aki eddig elolvasta, annak gratulálok, még van egy kicsi, de gondolom komplett őrültnek néztek.. :) Mindegy, megszoktam.

Java részt épp ezért se foglalkoznak velem a csajok, tényleg nem vágyom többre, mint egy lányra, aki el tud viselni eleinte így, és talán ő miatta megváltoznék... felolvasztaná, és helyre rakná a szurkos, jéghideg szívemet. Nem tudom hogy egyáltalán mit is lehet ebből levonni, aki talál összefüggést az egészben, azzal le a kalappal!