Mit teszel ha magad alatt vagy és reménytelennek tartod az életed és a jövőd?

Feljövök GYK-ra nézelődök a kérdések között és rájövök, hogy nincs minden veszve!

Végiggondolnám, miért nincs senkim, tényleg hülyeség-e reménykedni abban, hogy jobb lesz, egyáltalán mi kellene ahhoz, hogy jobb legyen, és ezek hogyan érhetőek el. Te se írtál konkrétumot, én se válaszolhatok így azt.

Megráncigálom a hajamat és azt mondom: tényleg ennyire hülye vagyok és tehetségtelen? Ez az, amit nem hiszek el magamról, hiszen ismerem magamat.

a kötelező önsajnálat után összeszedem magam és új terveket és célokat találok ki... mindig van tovább, hajrá

lefekszek aludni

jól berugok,és másnap csak röhögök az egészen

Van hobbim, amibe mindig tudok menekülni, de mióta férjnél vagyok, szerencsére ilyent nem érzek, amit Te. Előtte, ha így éreztem, kitaláltam magamnak valami sportot, volt egy időszak, amikor bokszolni jártam. A feszültséget is levezette, ráadásul társaságba is kerültem. Van egy ismerősünk, egy pasi, aki szintén így érez, és Ő pl. futni jár rendszeresen az erdőbe. Ráadásul mostanában iratkozott be egy tánciskolába, az is nagyon jó gyógyszer számára. Látni rajta, hogy kezd kicsit rendbe jönni, talán még nincs konkrét célja, de már van az életében olyan dolog, amiért úgy érzi érdemes felkelni és reményt ad.

Semmit, várom a halált csak nem jön, és mennek az évek.