21 évesen nagyon elkéstem mindennel? "Kiöregedtem? "

Nem vagy öreg még!

Talán barátokat kéne keresned...

Vannak barátaid?

Emberekkel felvehetnéd a kapcsolatot, akár neten keresztül is.

Valamint kellene valamilyen hobbit találnod, amiben kiélheted magad. Csak szeretsz valamit... Olvasni, zenét hallgatni...

És nem ártana melléd (emberek hiányában) egy házikedvenc, állat, sem...

A doki majd segíteni fog, emiatt nem kell aggódni, de ahhoz neked is akarni kell.

Az ismerkedés pedig nem nehéz, ha nem lesznek már gondjaid, akkor biztos, hogy menni fog :)

Esetleg ha van kedved beszélgetni, akkor írj nyugodtan üzenetet :)

nem tudsz az emberekhez közeledni, vagy nem mersz?

Mert ha szorongsz és az okozza a depressziódat, akkor tényleg mihamarabb menj egy pszichológushoz! Az egyetemnek biztos van, keresd fel őt! :)

Ismerős, én is veled egy idős lány vagyok, nekem is kimaradt rengeteg minden a tini koromból. Nekem nem ment a fiúzás, sokat voltam depis, voltak ugyan barátaim, de sokszor még mellettük is egyedül éreztem magam.

Mindigis az a magányos típus voltam, sosem mertem emberekhez közeledni, volt bennem egyfajta kisebbségi érzés.

Mondjuk ez részben annak köszönhető, hogy engem rengeteget csúfoltak kicsi koromban és a középiskolában is leginkább a fiúk nagyon szerettek piszkálni engem ( na nem azért mert így akartak nálam bevágódni vagy mert tetszettem nekik, hanem a plasztik bomba barátnőiknél így akartak menőzni...). Soha egy rossz szavam nem volt hozzájuk, mindenkivel próbáltam kedves lenni, de ezt kaptam cserébe...volt egy nagyon hosszú időszak, mikor szó szerint kiközösítettek engem az osztályban, és mikor a tanár ezt észrevette számon kérte az osztályt és semmi konkrétumot nem tudtak mondani, hogy miért csinálják ezt velem, egyszerűen csak jó heccnek tartották, ha a félénk kislányt bánthatják.

Persze voltak nagyon szép, kimondhatatlanul jó időszakaim is, volt mikor szó szerint buli volt az életem, de már annak az időszaknak is vége.

Kérdésedre a pontos válasz pedig az, hogy nem. 21 évesen még nagyon is fiatal vagy, el nem hinnéd hányan vannak, akik csak ekkor kezdenek igazán élni...voltak akik tini korukban mindenből kimaradtak és most kezdik csak bepótolni. Nyugodj meg még semmihez sincs késő, sőt bizonyos szempontból, most vagy abban a korban, mikor a legnagyobb szabadságot élvezheted.

Ha úgyérzed, hogy már végképp nem bírod, akkor tényleg keress fel egy pszichológust, mert ő talán többet tud segíteni...bár nem minden esetben van ez így. Volt egy ismerősöm, aki rendszeresen járt, de csak a pénze ment el, semmit nem csináltak vele.

Mindenesetre ne keseredj el, mindig legyen előtted valami cél, tök mindegy hogy mi csak akard elérni, szeresd és addig küzdj míg meg nem szerezted.

Nagyon nehéz az élet, de kis odafigyeléssel nagyon hamar meg lehet találni a kapaszkodókat, amik nem csak hogy megtartanak, de még feljebb is tornázhatod magad.