Miért van az, hogy egyedül érzem magam?

Szia.

A problémád érdekes, de nem egyedi. Sok hasonló ember "szenved" az egyedüllétben, ez a modern kor egyik jellegzetessége is egyben. Mindenki rohan, kevesebb időnk van egymásra, mint régen, széthullottak a korábbi nagycsaládok, ahol nagyi-papi-anyu-apu-gyerekhad együtt éltek, s csak akkor lettek kevesebben, ha valaki lelépett - vagy a föld alá, vagy ki a családi fészekből házasság okán. Erre jön még rá az internet (tudatos vagy véletlen, ezt most hagyjuk) kapcsolatromboló hatása. A mindennapi rutin felgyorsulásához a néhány évtizede széles körben elérhetővé tett, s csak nem olyan rég globalizálódott internet is jelentősen hozzátette a maga részét. Kevesebb időnk van egymásra, és bár az interneten keresztül bárkivel bármikor fenntartható a kommunikáció, a lehetőségek kibővülése miatt (mivel egyszerre több emberrel is tudsz "érintkezni"), kevesebb idő jut az egyes ismerősökre. A különféle médiumokban sugallt "menő" kép szerintem mindegyik megemlíthető "ok" közül a legrosszabb: ha lány vagy, legyél haszonleső liba, ha fiú, akkor meg kurafi. Felszállok egy buszra és elszörnyedek, micsoda kis pondrókat nevelt a kortárs szülőréteg a tizenévesekből. Az én generációm sem volt operetthallgató, térdét véresre imádkozó hadsereg, de összehasonlítva a maiakkal, ég és föld a különbség.

Valószínűleg azért nincsen barátod, mert nem álltál be a sorba a többiek közé, hogy menő legyél (mai szóval trendi". Felszínes kapcsolatokat találhat az ember bárhol, de az igazi barátságot, amikor minden apró-cseprő dolgotokat elmondhatjátok egymásnak, úgymond "ki kell érdemelni". Kell hozzá megfelelő társ is, mivel egy kapcsolat sajnos még mindig minimum két embert feltételez. Ez azért probléma, mert ha kellően intelligens vagy (márpedig ha nem álltál be a sorba, akkor az kell, hogy legyél, hisz felismerted, hogy az az út nem helyes), akkor az már önmagában egy szűrőt jelent. Persze nem én fogom eldönteni, hogy neked mi a jó, ezt csakis neked kell érezned. A saját életemből viszont tudok tanulságokat mesélni.

Ha valaki érettebb, mint a kortársai, akkor az egyben áldás is meg átok is. Jó, mert több mindent felfog a világ dolgaiból, mint a vele egyidősek, helyükön tudja kezelni az őt körülvevő eseményeket, felfedezi az élet valódi értékeit, minthogy többet ér boldognak lenni, és a saját útját járni, mint azt figyelni, kinek mi a jó és másokhoz igazodni, s bár bölcsességnek híján van még, intelligenciával egy egészen nagy részét pótolni tudja a még előtte álló évek tapasztalatának. Ez mind szép és jó, de ha úgy érzed, ezek részben vagy egészben igazak rád, akkor van rossz hírem is. A kortársainál érettebb, szellemileg kimagasló egyedeket azzal verte meg a véletlen, hogy éppen ezért kevesen fogják megérteni őt. Ahhoz, hogy egy kapcsolat (akár baráti, akár párkapcsolat) jól, tűrhetően működjön (mert azért hullámvölgyek mindig lesznek), két közel azonos értelmi szinten létező emberre van szükség. Ahogy nem kezdem el a buszon sem oltani az ordibáló hátrafordított baseballsapkás vagánygyerekeket, sem a műkörmös miniszoknyás 12 éveseket, úgy nem is szívesen beszélgetek olyannal, aki nem ért meg. Van az a szint, ahova egy értelmes ember nem süllyed le. Nem fognák fel, amit mondok, így értelme sincs belevágni.

Legyél rá büszke, hogy egyedi vagy. Egyedi vagy, de nincsen kőbe vésve, hogy egyedül is. A világ nagy, rengeteg ember él rajta. Járj nyitott szemmel, menj el alternatív szórakozóhelyekre (pl. előadások, beszélgetős estek, mert nem csak diszkó létezik), ismerkedj olyanokkal, akik érdek nélkül szeretnek (az se gáz, ha meleg, mert egy meleg fiú azért igazán nem akarhat "felszedni", pluszban sokszor ők is ugyanazt a magányt érzik, mint te). Neked kell érezned, ki az, aki felfogja azt, amit te képviselsz. A mai tizenévesek viselkedése és az értékekhez való viszonyulásuk nem jó út, és ezt azok is fel fogják ismerni, akik most még talán nem állnak veled szóba, mert nem osztod az ő nézetüket. Felnőnek majd és bánni fogják a felszínes kapcsolatokat, az elpazarolt éveket. Neked a saját utadat kell járnod, nem lesz könnyű, és bizony ilyenekkel is együtt kell élned, mint hogy egyedül érzed magad. De hidd el, bár a többségre valóban az a jellemző, amit a kérdésben is jellemeztél, ahol többség van, ott kisebbségnek is lennie kell. Létezik az a réteg, akik egy nyelvet beszélnek veled, csak meg kell találnotok egymást. Az internet is segíthet, csak okosan kell használni, pont mint a káposztalevet a koponyádban :) Sok sikert :)