Hogy értessem meg velük, hogy én jól elvagyok így is?

A családom sem és a párom sem értik, miért érzem olyan jól magam egyedül. Nem vagyok befordult, az utcán, boltban is képes vagyok elbeszélgetni emberekkel, egyszerűen csak én nem igénylem a szoros barátságokat. Sokkal jobban érzem magam egy kicsit távolságtartóbb, hűvösebb szinten, ugyanis én amúgy sem szeretem kibeszélni az érzéseimet, a magánéletemet, mint sok korombeli (22 vagyok) teszi, én jól elvagyok a problémáimmal magam is, nem szorulok arra, hogy másoknak kiöntsem a szívem. Régebben volt néhány barátnőm, de rá kellett jönnöm, hogy a nők közötti barátság legtöbbször csak egy játszma, nem igazi, szívből jövő összetartozás, mint ahogy én vártam. Visszaéltek a bizalmammal, csak lelki szemetesnek használtak, vagy egy bábnak, akit akkor lehet buliba hívni, mikor más nem megy velük. Ha megkérdezték, mi van velem, fél mondat után félbeszakítottak és csak a saját bajukkal törődtek, pedig én sosem panaszkodtam nekik semmiért. Szó mi szó, így arra jutottam, jobb nekem egyedül, nincs az állandó sz@rkeverés, a féltékenykedés (a páromra, aki jól néz ki és jól keres, vagy rám, az alakomra, a márkás ruháimra, a srácok irántam való érdeklődésére, bármire), sajnos még a saját húgom is őrülten féltékeny rám, minden jó ruhámat ellopkodja, leutánozta a hajszínem, a szemöldököm formáját, a stílusom, közben meg mindenkinek azt híreszteli, hogy ő mennyivel szebb és jobb, mint én, hazudozik rólam másoknak, hogy feketítsen, emiatt vele sem jó a kapcsolatom.

Bár nincs egy igazi barátnőm sem, én jól elvagyok itthon, elbeszélgetek a párommal, a szüleimmel, elvagyok a macskámmal, bár néha szeretethiányom van, de ezt a barátnőimtől úgysem kapnám meg, régebben sem kaptam. Így elvagyok, nem hiányzik a társaság. Mégis le vagyok szólva, ha pl a faluba nem akarok kimenni zumbázni, mivel az itteni korombeli lányokat nem csípem, én ebben a falusi környezetben idegenként érzem magam, hiába itt nőttem fel, a szívem a nagyvároshoz húz, ahova egyetemre jártam. Pár éven belül meg úgyis külföldre akarok költözni, úgy vagyok vele, hogy jobb minél kevesebb embert hátra hagyni itthon.

De miért nem értik meg, hogy jó ez nekem így és nem vágyom a korombeli lányok társaságára, a facebookos majomkodásokra és a hajnalig való piálásokra? Miért nem értik meg, hogy valaki tényleg úgy érzi jól magát, úgy érzi magát egészséges környezetben, ha nem tartja a kapcsolatot a vele bunkó, majomkodó régi barátnőivel? Hogy valaki jól elvan a régi barátai, barátok nélkül? Mellesleg a párommal rengeteget utazunk, vásárolgatunk, dolgozunk, jó nekem így, nincs erőm még iqnulla emberek panaszkodását hallgatni (mert 1-2 régi barátnőm sajnos olyan).