Hogyan értessem meg a párommal, hogy az nem elég segítség, hogy elvan a gyerekekkel, amíg én munka után főzök-mosok-takarítok? Tehát hogy segítsen be a házimunkába?

Köszi a válaszokat! És az együttérzést! :)

Sajnos a gyerekek előtt nem éltünk együtt külön lakásban, csak a szülőknél, ami más helyzet volt. Építkeztünk, amikor terhes lettem és amikor 6 hónaposan táppénzre kerültem, tök természetes volt, hogy mindent megcsinálok itthon, majd ugyanígy a gyes alatt is. 5,5 évet voltam itthon a 2 gyerekkel, addig így volt. Hétköznap igyekeztem megcsinálni minden házimunkát, hogy a hétvége csak a pihenésről és az együtt töltött időről szóljon. Max. annyit kértem tőle időnként, hogy amíg olyan dolgot csinálok, amit hétköznap a gyerekek mellett nem tudtam megcsinálni, addig vigyázzon rájuk.

Valószínűleg ez él még benne azóta is és azt hiszi, hogy a házimunka ennyiből áll :)

Lassan 2 éve dolgozom újra és azóta megy ez a szélmalomharc vele. Sajnos sokat dolgozik, így amikor nincs itthon, megcsinálom a dolgokat, de amikor itthon van, egyszerűen nem látja, hogy pl. lejárt a mosógép, ki kéne teregetni, vagy hogy a szennyestartót már nem lehet lecsukni, annyi a mosnivaló vagy hogy csupa morzsa és ragacs az asztal és környéke.

Mosogatógépünk van, na de azt ti is tudjátok, hogy egy konyha takarítás nem csak a mosogatásból áll. 3 méternyi konyhapultunk van + a tűzhely és az étkezőasztal, amiket én minden este le szoktam törölni és elpakolok róla, majd felsöprök és felmosok igény szerint.

A lakásban is minden nap összepakolok, különben hétvégére iszonyú kupi lenne. Ő simán leül a kanapéra úgy, hogy szanaszét vannak hagyva rajta a játékok, újságok stb.

Na mind1, igazából magamnak köszönhetem, mert ő csak megszokta, hogy mindent én csinálok itthon.

Párszor már megfogadtam, hogy nem fogok itthon semmit sem csinálni, de nem bírom ki. Sajnos utálom a kupit és a koszt, meg hát enni is kell adni a gyerekeknek :)

Én azt szeretném, ha ő is így állna hozzá a dolgokhoz, de sajnos bilibe lóg a kezem :)