Vannak itt olyan emberek, akiknek szűk/nincs baráti körük, mert túlságosan komolyak és igényesek ahhoz, hogy beolvadjanak?

:) Eddig milyen 5leteid voltak erre és milyen eredménnyel járt a megvalósításuk?

Üdvözlet a klubban. Én is úgy érzem, hogy eléggé kilógok az átlagból. Nem azért, mert jobb lennék mindenkinél, hanem inkább csak más vagyok, különc. Gimiben is folyton azokat az embereket találtam meg, akik eléggé kilógtak a sorból és emiatt ki voltak közösítve. Sajnos velük megszakadt a kapcsolat különböző okokból, újakat meg nehéz találni, mert már nem járok úgy suliba, mint régen. Így csak pár emberrel tartom a kapcsolatot, de ők sincsenek itt mindig, nekik is van magánéletük. Úgyhogy jelen.

3-as válaszoló,szinte mintha a számból vetted volna ki a szót. :) 22/N

3 vagyok. Sok helyen dolgoztam diákként és rendes melósként is egyaránt, több suliban is voltam, most egyetemre járok, tehát nagyon sok helyen megfordultam. Próbáltam ismerkedni, odamenni emberekhez, de ennyi helyen és ennyi év alatt nem volt egy se közöttük, akivel bármi közös lett volna bennünk. Ezt egyszerűen érzi az ember. Így meg miről beszélünk? Attól még én próbálkoztam, de persze semmi nem lett belőle és fölösleges is volt. Ezek szerint nem igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Tehát vagyok a különcséggel, hogy a legtöbb helyen lenéznek, vagy nem szeretnek az emberek, ahol eddig voltam csak azért, mert más vagyok, mint ők. Nem vagyok harsány, nem vágok bele a másik szavába, mert szerintem az bunkóság, így egyszerűen képtelenség beszélgetni, ha megjelenik egy pasi, akkor nem mászok én is a nyakába és nem rajongom körül, mint az összes többi tyúk (észrevettem, hogy ez hatalmas nagy, halálos bűn). Ha ez utóbbit nem teszem, akkor végleg kirekesztenek, mint a gimiben. De ahol kedvesek voltak velem és szerettek a csoporttársaim pl, ott hiába voltam jó közegben, amikor senkivel semmi közös érdeklődésünk nem volt, sőt, közös tulajdonságunk se, semmink, tök más világ volt...úgyhogy ez az utóbbi időszak barátok szempontjából nekem nagyon balszerencsésen alakult. Remélem, ezek után jobb lesz. Biztos én is mindig elbaltáztam valamit, hogy ennyire nem ment, talán mindig rossz helyen voltam, nem azt csináltam, amihez kedvem van, vagy nem tudom...Az emberektől azt várom, hogy tartsanak tiszteletben, mint ahogy én is őket. Meg hogy ne legyen egyoldalú a viszony, ne csak engem érdekeljen az, hogy mi van velük, hanem ők is kérdezzenek rólam...És hogy hogy kezelem a különcséget? Nagyon rosszul és depisen. Vagyis inkább a magányt kezelem így, ami vele jár. A különcséggel végül is el vagyok, mert nem fontos nekem mások véleménye, főleg nem olyanoké, akik rosszindulatúak velem. Viszont hogy alig akad valaki, aki egy hullámhosszon lenne velem, az nagyon fáj. Régebben sokkal jobb volt, mert gimiben is megtaláltam a magam közegét és rajtuk kívül nem foglalkoztam senkivel, mert minek? De ez így felnőttként nem jött össze...pedig szükségem van hozzám hasonló emberekre. Illetve akad már egy két barát szerencsére, de ők is alig érnek rá. Hát röviden ennyi. Amúgy mit értesz emberi esendőség alatt? A gyarlóságot?

én is hasonló cipőben járok kérdező

Hát nálam változó, hogy mikor vagyok csendes és mikor nem...a saját társaságomban sose vagyok csendes, viszont idegenebb közegben egyszerűen nem tudok hozzászólni a dolgokhoz, meg nem is érdekelnek nagyon az emberek, úgyhogy ja, mondhatni, elég csendes vagyok:D Általában emiatt lenéznek, utálnak és furcsának tartanak, de ez nem igazán érdekelt addig, amíg nem bántanak. Az nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam az emberek, ha a szemembe mosolyognak, ha meg hátulról akarnak támadni, azt úgyis kiszúrom, mert nem vagyok annyira hülye, mint amilyennek néznek.:D