Olyan kövér vagyok?

Már egy-két éve itthon ülök állandóan, mert nagyon kevés barátom van. Volt olyan is, hogy abszolút nem volt senki. Nagyon nagy a társaság igényem, régen egész más életem volt, nagyon sok ember vett körül és így nem volt egy unalmas percem se. De ez megszakadt, mert csalódtam bennük, vagy csak lekoptak, eltünedeztek és senki nem maradt. Nagyon nem szeretek itthon ülni, halálra unom magam minden nap. Utálok bezárva lenni a szobámba, meg a lakásba és utálom az egyhangúságot is, amikor nem történik semmi. Számomra ez egy büntetés, egy börtön. És ami a legrosszabb, unalmamban eszek. Nem akarok elhízni, már így is nagy a hasam. Szerintetek van esélyem még így huszonévesen barátokat találni? Mert úgy látom, mindenki a gyerekkori, vagy gimis barátaiból él. De nekem azok mind elvesztek. Gyorsan barátokat kell találnom, mert komolyan beledöglök ebbe az életformába, ami most van, nem bírom tovább. Ha ez így menne tovább, jövőre elérném a 70 kilót:( Mozgok, meg minden, de a folyamatos itthon ülés nagyon rátesz arra, hogy minden falat megártson, pedig igyekszem visszafogni magam és minél kevesebbet enni, de ha egyszer olyan szinten elfog az unalom, hogy belehalok, akkor mi legyen? Semmi se köt le. Mindent unok.