Nincs kedvem élni mit csináljak 16éves fiú vagyok!?

talalj vmit amiben örömöd leled

lehet ez barmi, akár játék is, csak legyen benne sikerélményed

arról nem beszélve hogy még előtted az egész élet, ha most sz arnak is érzed, nem lesz minfig az

ha akarsz írhatsz privit is

Dani, Dani ilyen fiatalon, ilyen fanyaron. Megölni magad? Akkor mit mondjon egy afrikai éhező...Tudom erős példa, de még gyerek vagy. Az életben semmi sem egyszerű és bizony vannak benne kemény dolgok, de hidd el megannyi szépséget is rejteget. Lehet, hogy most a gödörbe vagy, de jó hír, hogy innen csak felfele van út. Azt javaslom, hogy próbáld megbeszélni a problémáid anyukáddal, nagymamáddal valakivel akiben bízol. Tűz ki magad elé célokat , hobbit, mi leszek ha nagy leszek.., bármit ami közel áll személyiségedhez. Erősnek kell, lenned bármilyen nehéz is. Sportolj az segít kiadni a belső feszültséget. Olvass...

Fel a fejjel!!! Suliba pedig nem foglalkozz a nyomikkal akik bántanak. Építsd fel és erősítsd magad. Kitartás és sok sikert!

Hasonló a helyzet nálam is (16/L), csak éppen én megfogadtam, hogy az Istenért se fogom megölni magam, már csak azért is mert, (még) nem vagyok megkeresztelve, és nem kívánkozom a pokolba:/

A lényeg, én egy úgy mond kihívásnak vettem eddig a dolgot. A suliba bejárok, de "maszkot" hordok, mintha nem bántana semmi. Pedig nagyon zavar, hogy ha nem erőlködök, ha nem én megyek oda, nem beszélnek velem. Nem figyelnek, ha hozzájuk beszélek stb. Irigylem a többieket, hogy mindenkivel jóba vannak, ráadásul a fiúk a kik bejönnek állandóan csak egy másik barátnőmhöz beszélnek (az általam tartott legjobbhoz... és ezt nagyon utálom). Romlanak a jegyeim is, pedig többet tanulok, mint amit eddig valaha is. Teljesen elmegy az életkedvem, hogy nem jön össze semmi.

De feladni nem fogom, akármilyen szörnyű is. Mert ez nem megoldás. Később, jobb lesz. Ez nem csak vak remény, hanem így kell lennie. De nem csak a csodára kell várni. Tenni kell érte. Menj és beszélgess. Mutasd meg, hogy te nem vagy egy valaki, akit piszkálni lehet, te Te vagy.

Nem könnyű a dolog, sőt, egyenesen szörnyű, de megéri.:) Higgy nekem, néha én is teljesen elfelejtem a szórakozásba, hogy a reggelem úgy indult, hogy elásom magam. :))

Az emberek azért vannak, hogy segítsenek, és nem azért, hogy bántsanak. Lehet vannak olyanok, akik ezt csinálják, de olyanok is, akik segítenének. Biztos vannak olyanok a suliban, akik meg akarnak ismerni, és segíteni rajtad:))

Szia! Nagyon nehéz élethelyzetről és érzésekről írsz, és nagyon aggasztó, hogy az öngyilkosság gondolata kínoz.

Nagyon fontos, hogy ne maradj egyedül ezekkel a nehézségekkel, és kapj segítséget. Ha környezetedben nincs olyan, akihez szerinted fordulhatnál, akkor is vannak olyan segítő szervezetek, amelyeket megkereshetsz. A Kék Vonal Lelkisegély-Vonalát elérheted ingyenesen, éjjel- nappal a 116 111-es telefonszámon, vagy a honlapon (www.kek-vonal.hu) chatelhetsz is, vagy írhatsz e-mailt. Fordulj hozzánk bizalommal!