Segítségre lenne szükségem?

Nem ez az első kérdésem a témával kapcsolatban, előre is bocsi.

19 éves (egy hónap múlva 20) egyetemista lány vagyok. Kollégiumban lakom. Egy hónapja voltam utoljára otthon, ugyanis önhibámon kívül nem vagyok jó viszonyban a szüleimmel. Egyszóval kifejezve: szeretnek lelkileg, érzelmileg kínozni már egész kiskorom óta.

Itt mindent magamra csinálok. Mosok, takarítok, emellett még tanulok.

Szlovák egyetemre járok, ahol a tanároktól a portásig mindenki belémköt, megalázóan bánik velem a nemzetiségem miatt. Nem azt tanulom, amit szeretnék, azt, amit a szüleim akartak, nekem nem volt nagy beleszólásom.

Barátaim sajnos nincsenek. A csoporttársaim tipikus, elkényeztetett party pipik, akik kitalálták, hogy addig nem állnak velem szóba, amíg nekem is van barátom.

A szobatársam nehéz eset, el is költözött. De előtte még jól lehúzott anyagilag (elhagyott egy kulcsot, amit végül nekem kellett kifizetni -20€/6000 Ft).

A tanulás sajnos nem megy, a szlovák nekem idegen nyelv, és mindent azon tanulok. Gimiben kitűnő voltam, de mint kiderült, ide nem elég jók az alapjaim. (Rengeteg dolog van, amit gimnáziumban át kellett volna vennünk, de nem vettük, és most nem tudok mire építeni.)

Anyagilag állandó gondban vagyok. Pár napja már nem volt mit ennem, és a buszjegyet sem tudtam kifizetni (suliból koleszba, kb 100Ft)

Anyáéktól hiába kérek, felőlük akár éhen is halhatok. Nagy nehezen adtak végül (mama könyörgésére).

A legnagyobb gondban a párom segített ki, "hálából" a szüleim eltiltottak tőle.

Külföldön él, ritkán tudunk találkozni. Úgy volt, hogy decemberben meglátogatom, de a szüleim hallani se akarnak róla. (apukám reakciója: "Kinek képzeled te magad? Gondolkozol?! Méghogy neked barátod! Kapd be!)

Ész érvekkel nem tudom meggyőzni őket, indoklás helyett pedig elintéznek egy "Mert azt mondtam, és most befogod!"-val.

Azt akarják, hogy menjek haza, mert mindjárt Karácsony, és...sok a házimunka.

Nem tudok iskola mellett munkát vállalni, hogy legalább az anyagi helyzetem megoldanám, mert tanulni sem bírok.

A párom meg szeretné kérni a kezem, és kért, hogy költözzek hozzá, mert otthon tönkretesznek.

Félek hazamenni, minden áldott nap sírok.

Elszökni nem merek, úgyis visszavitetnének, a veréstől is félek.

Azt akarják, hogy hagyjam el a párom. De én szeretem őt, és nem tudnék ekkora fájdalmat okozni neki.

Teljes mértékben kerülnöm kéne a stresszt, kiskorom óta beteg a szívem, bármikor meghalhatok.

Már öngyilkosságra is gondoltam. Nem látok megoldást.

Kérlek, segítsetek.

Köszönöm!