Ha a magány egy ember lenne, behúznék neki egyet. Ti nem?
Gyűlölöm a magányt, ez a legrosszabb, leggörényebb, legszánalmasabb dolog a világon. Aki magányos, az egy lúzer és én egy lúzer vagyok, mert nem sikerült ennyi idős koromra se rendes emberi kapcsolatokat felépítenem. Tök nagy lúzer vagyok. Nálam nagyobb lúzer nincs. Akkora lúzer vagyok, mint a ház. Nagyon nagy lúzer vagyok. Tök ciki, mert sosincs semmi programom, pedig szeretném, hogy legyen, de hiába próbálkozok embereknél, nem megy, nem kellek. Ezért utálom magam, mert biztosan bennem lehet a hiba. De már annyi hibát felsoroltam magamban, hogy még mindig nem elég. És tökre fáj, hogy holnap is egyedül leszek, már lassan élni sincs kedvem. Elhanyagolom a munkám, az iskolát, semmi nem érdekel, teljesen lesz@rom az egész életet, mert mér annyira belefásultam ebbe. Évek óta tart ez és ezelőtt is csak érdekbarátaim voltak. Mintha tényleg nem kellenék senkinek. Hogy lehetek ennyire sz@r?
Úgyis le fogtok oltani, de nem érdekel. Valami lúzernek nincs kedve velem ismerkedni? Ugyanolyan sz@r embert szeretnék találni, mint amilyen én vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!