Egyedül érzem magam. Mit lehetne tenni?
22/F
Sajnálom ha csalódtál a nememet illetően. :)
Pontos vagyok, megvannak a saját 'szabályaim' - kicsit mint Sheldon Cooper, csak jó értelemben.
Diszkó és részeg filozofálás helyett inkább társasozom és sok időt töltök a szabadban - sportolás, városnézés, fényképezés.
Csak sajnos ez az én korosztályomban nem épp a 'normális' viselkedés.
Ezzel nincs semmi baj. Vannak más ilyenek is csak ritka.
Belegondolva, hogy én is csomó ideig azt hittem nem találok olyan magamhoz való embert, és mégis találtam 2-3-at még anno, ez nem ilyen reménytelen dolog. Főleg hogy nekem nincs széles ismeretségi köröm így mondhatni teljesen véletlenül ismertem meg őket. Szóval talán könnyebb mint amilyennek gondolná az ember.
Amit nem igazán értek, hogy a barátaid otthagytad de lelkitárs hiányzik. Ők nem voltak azok? Meg mit értesz a lelki-társ alatt? Zavaros.
Persze, hiszek én is ebben a véletlen rátalálásban, csak a valóság eddig rácáfolt.
A lelki társ az én szememben egy olyan nő, aki meghallgat és ahelyett hogy kibeszélni a hátam mögött inkább tanácsot ad.
Afféle fiú-lány barátság(, csak kár hogy az nem létezik mert az egyik fél mindig többet akar).
Ideális esetben ekkor lesz a két emberből társ.
Persze hogy ilyen nem nagyon van, ez a természet rendje ezzel nem tudsz mit csinálni. A férfi és a nő egymás párjának lettek "kitalálva".
Persze vannak különleges esetek, nagyon "megvilágosodott" kapcsolatok...
De egy férfi-női "barátsága" sosem lesz olyan mint egy nő és egy másik nő, vagy egy férfi és egy másik férfi barátsága.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!