Mit tegyek, ha nincs erőm semmihez?

Komolyan, már reggelente felkelni is nehezemre esik, mindig úgy érzem, hogy, 'egy újabb nap, amit túl kell élnem', semmi nem okoz örömöt, mindent csak kényszerből csinálok, legszívesebben egész nap csak feküdnék. Nyomaszt és furdal a lelkiismeret, hogy ilyen vagyok, mégsincs erőm változtatni, mindenhez gyengének érzem magam. Ráadásul ez a végzős évem a gimiben, jól kéne teljesítenem, de a tanuláshoz sincs motivációm, rossz jegyeket kapok csak. Pedig régen még tovább akartam tanulni, de már azt is teljesen reménytelennek látom. Voltak álmaim, már nincsenek. Fogalmam sincs, mi lesz/mit akarok. Egy lusta szerencsétlenség lettem, csak a terhére vagyok mindenkinek. Szociális kapcsolatom is csak annyi van, amennyi muszáj. Alapvetően szeretek egyedül lenni, de néha rámjön, hogy tulajdonképpen senkim nincs és semmi értelme az életemnek. 18/L