Mit tegyek most? Valaki segítsen!

Nemrég elkezdtem vagdosni magam újból (legutóbb 2 éve volt ez, de úgy érzem, hogy ez most sokkal rosszabb).

Szóval igazából annyi az egész történet, hogy nem vagyok soha senkinek jó. Ezt érzem. És emiatt még azokat is ellököm magamtól akiket szeretek. Anyám egyszer elmondott mindennek (2-3 éve). Azt mondta, hogy miért nem vagyok más, hogy miért vagyok még mindig itt, az lenne a legjobb ha elmennék és soha többé nem jönnék vissza, ronda vagyok, nézzek a tükörbe és nézzem meg magam jól alaposan aztán pedig nézzek rá a többi korombeli lányra és figyeljem meg a különbséget. Már rájöttem, hogy soha nem vagyok neki elég jó. Apával is ezt csinálja. Nem tudom mit tehetnék vele, de lassan teljesen kikészül idegileg (a munkája miatt) és a dühét a családon tölti ki. Sokszor hallom sírni a szobájában de ha odamegyek megkérdezni, hogy mi a baj akkor azt mondja h semmi. Egyébként kedves velem, az előbb említett incidens már évekkel ezelőtt történt és megbeszéltük....de sosem fogom megbocsájtani neki.

Egyszerűen nem beszélek róla senkinek. Csak az egyik "legjobb barátnőm" tudja, bár már nem is érzem, hogy az lenne. elmondtam neki az egészet amire mondott pár kedves szót és ennyi...el van intézve. Nem segít. Még egyszer viccet is csinált ebből én meg úgy döntöttem nem beszélek erről vele többet (és szerintem soha más problémát nem mondok el neki...lényegtelen). Önző. Ha bezzeg neki van valami baja, akkor egyből jön, hogy jajj mit csináljak?? Innentől fogva leszarom őt.

Mit kellene tennem?