Ezt már nem lehet kibírni?

Szia!

Először is, nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy, biztosan nem könnyű. DE! Ha ilyen egyedül vagy és abszolút senki nincs akivel jóban lennél a családodon kívül, akkor benned van a hiba. Minden nap úgy kelsz fel, hogy ez egy új nap ami jó lesz, de mégsem lesz. Tudod miért? Mert mire beérsz az iskolába, látod az összeszokott embereket addigra elfelejted ezt az elhatározást, a pozitív kisugárzást amivel neki lendülsz az új napnak. Jól sejtem hogy végzős vagy középiskolában? ha igen, akkor annyiban igazad van, hogy az osztályodban már nem igazán tudsz összebarátkozni az emberekkel, persze nem lehetetlen én láttam már ilyet. Ha nem ott akarsz próbálkozni, akkor tedd meg máshol. Járj el sportolni vagy válassz hobbit magadnak(lehetőleg olyat, amiben ismerkedni is tudsz). légy nyitott az új emberekkel, olyan nincs!, hogy senkinek ne lennél szimpatikus, vagy senkivel ne lennél egy hullámhosszon. Csak akarás kérdése. A sulit pedig el tudod végezni.. én is féltem tőle(érettségitől különösen), végül meglepően jó eredményeim lettek, holott tanulni sosem szerettem és napi fél óránál többet nem is voltam hajlandó tanulásra "pazarolni" az életemből. Nincsenek céljaid és hobbijaid? Akkor találj. Egy új cél értelmet adhat sok mindennek, én csak tudom... jelenleg még irigyellek is a fogyásod miatt, nekem épp ez a célom :) ha szeretnél, én szívesen beszélgetnék veled :)

19/L

....Ide nem pszichológus, és ilyen .... kellenek. Ezek nem segítenek. Már 2 éve akarok változtatni a dolgokon..... Hmm, es 2 ev alatt egy milimetert nem sikerult valtoztatni?

2 ev alatt csak odaig jutottal el, hogy kiirj a GYIKra egy kerdest?

Mindennap úgy kelek fel, hogy most lesz az új életem első napja. Aztán sosem jön össze... Es ez kinek a hibaja? A szuleide? Az enyem? A szomszed bacsie? Hm? Mit gondolsz, ki tehet rola, hogy ilyen szerencsetlen vagy?

Valakinek van tanácsa, hogy hogyan lehetne kitörni ebből az állapotból?

Tessek, itt egy tanacsom: szedd ossze magad es menjel el futni. Vegyel fel egy sportcipot es kezdj el futni, jo messzire (ha van sportpalya a kozelben, akkor kezdd el roni a koroket) es addig fuss, amig a labad birja, ne ameddig jol esik, hanem tenyleg addig, amig ossze nem esel... aztan mikor mar majdnem a halalodon vagy, akkor allj meg es gondolkozz el ujra ugyanezeken a dolgokon. A fizikai kimerultseg es a testben a megterhelo sport hatasara bekovetkezo hormonalis es egyeb valtozasoknak koszonhetoen valoszinu (remelhetoleg) egeszen maskepp fogsz a dolgokrol gondolkodni. Hatha segit!

Ugyanis alapvetoen semmi baj nincs se veled, se a vilaggal, hanem a fejedben (a gondolataidban) van egy nagy sz.rk@valkad, es azon kellene valtoztatni, es SENKI mas nem tud rajta, csak TE!!!

sokan vagyunk így ezzel. sajnos rossz hírrel szolgálhatok: nagy a sansz rá, h ez így is marad. pont tegnap este beszélgettem 1 régi haverral erről. egyre több a magányos, egyedülálló (és tönkrement életű)ember.

olvastam 1 előrejelzést, h 2050-re megháromszorozódik a számuk.... durva.

Ugyan ez volt nálam, de aztán rájöttem, hogy mekkora mázlista vagyok. Ember! Megkaptad az újrakezdés lehetőségét! Tiszta lappal indulhatsz és még bárki lehetsz! Szó szerint! Menj el egy távoli helyre ahol nem ismernek és tulajdonképpen bármit mondhatsz, elhiszik... Kitalálsz egy szerepet és eljátszod... vagy ilyesmi... mondjuk ez talán meredeknek tűnhet, de értsd jól. A sportolás szerintem kezdésnek nem lenne rossz, sőt! Viszont csak érettségi után kezdd el komolyabban, ha lehet. Ebben az 1-2 évben dől el, hogy mivel töltöd egész hátralévő életed (kb. 50 évet). Vagy minimálbérért dolgozol napi 12 órában, vagy mások dolgoznak neked és megvalósítod az álmaidat. Napi max. 1 óra tanulás bőven elég lenne és évközben akár kisebb sikerélményeid is lehetnek amik szintén növelik az önbizalmad. Az élet egy nagy lehetőség, ne pazarold el...

#YOLO

23/F

előzőnek:

tömény hablaty.