Nem bírom tovább ideje feladnom?

A fene sem tudja, 16 évesen én is így gondoltam, de az a baj, hogy most is, pedig 27 vagyok. Akkor kellet volna megtennem, de még most sincs bátorságom, plusz most már másokért is felelős vagyok.

Utálom a munkatársaim, mert mindenki azt hiszi, hogy ő tudja a frankót, én meg szó nélkül dolgozom, mégis engem utálnak. Aludni nem tudok, mert rémálmaim vannak a munkahelyemmel, ha ébren forgolódom, másnap nem tudok dolgozni. Szar az egész. Van, hogy átbőgök egy egész napot. Néha meg tudom beszélni valakivel a dolgot, akkor pár napig jobban vagyok.

Tudod, mindig az van bennem, hogy nincs jogom megölni magam, mert az élet egy ajándék, és nem csak magamra kellene gondolnom, hanem másokra is. Amikor nagyon el vagyok keseredve, azt mondom magamnak: az én életem már egy nagy rakás szar, nem törődöm a saját életemmel, mert minek, de akkor legalább amíg itt vagyok, akkor segíthetek másoknak, másokért vagyok itt, mert másoknak még segíthetek, akár csak azzal, ha meghallgatom őket, a bajaikat. Szóval talán keress egy lehetőséget, hogy másokon segíthess. Én így állok hozzá. Ha csak magamra gondolok, akkor legszívesebben megölném magam, de másokra gondolok, és próbálok segíteni másoknak. Engem ez tart életben most.

Ha van kedved beszelgetni :)

16/L