Van itt olyan, akit elhagytak a barátai és nincs élete huszonéves fiatal létére?

5 Ezt sajnos én is elmondhatom magamról. Tele voltam olyan emberekkel, akik önzőek voltak, erőszakosak, nem hallgattak meg soha, sőt, egy nyamvadt mondatot nem tudtam úgy elmondani, hogy ne vágjanak bele, főleg magamról...én mindent eltűrtem nekik, mert tudtam, hogyha ők nincsenek, akkor nincs senki és nagyon nem bírom a magányt. De amikor már nagyon durva dolgokat követtek el ellenem, akkor már elszakadt a cérna, befejeztem velük. Volt ott pletykálkodástól kezdve minden, nem egyszer fordult elő, hogy pofátlanul cserben hagytak, amikor szükségem lett volna rájuk. Amióta velük megszakítottam a kapcsolatot, azóta viszont nincs senkim. És sajnos egy jó darabig el is veszítettem a bizalmat az emberekben, ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem próbáltam meg barátkozni senkivel. Ennek meg van az eredménye, elmagányosodtam és jó lenne ezen változtatni...végül is most ez a problémám. Szeretnék normális embereket találni. Nem feltétlenül életre szóló barátot, sajnos egy kicsit én is elvesztettem a hitem az ilyen dolgokban...egyelőre egy olyan embernek is örülök, akivel normálisan lehet dumálni és nem akar állandóan versengeni, meg jobb lenni nálam mindenben. Mert nekem igazából ebből lett nagyon elegem.

6 Szerintem fiúknál sincs ez másképp, ott is vannak rossz barátok, legalább olyan sok, mint lányban. A fiúk is ugyanúgy fúrják egymást, csak ugye nincs rájuk sütve ez a "hisztis" sztereotípia...de én láttam már férfiaknál is olyan dolgokat, hogy hu. Azért annyira nincs sok különbség férfiak és nők között.

9 Köszi, igyekszem én is így hozzáállni...csak néha belefáradok. Nem mintha állandóan ezért harcolnék...csak úgy néha elegem lesz.

10 Az én életem is magányosan telt, de mindig is rühelltem. Ezt nem nekem találták ki:D