A lányom, most "megőrült"?

Szelektálás.

- Fekete cuccokba nyugodtan járhat, érezze, hogy ebben van szabadsága.

- Lógásokat viszont ne nézd el, és ne igazold le. Büntetés kell, vagy házimunka vagy a szórakozási lehetőségektől való (net, tv) eltiltás.

Dehogy őrült, lázadozik. Csak azt ne mondd, hogy Te, drága anyuka vagy apuka, nem nyakaskodtál különböző dolgok ellen.

Esetleg Te is nézz magadba, nincs-e oka ellenetek fordulni.

A fenyítés régen rossz, hamar tegyél le róla. Azt ajánlom csüccsenj le vele és próbálj értelmes szülőhöz méltóan beszélgetni vele erről-arról.

Egyébként ebben a korban teljes mértékkel természetes, ha valaki így viselkedik. A Facebook a jelenkor "csodája", de lehetne rosszabb is. Mit tennél, ha szoknyában flangálna bugyi nélkül, kaffogna, vagdosná magát, lenyírná a haját, tetováltatna? Ugyan, szélsőségesebb is lehetne.

Fontos, hogy éreztesd, hogy azt csinál, amit akar, addig amíg a feladatait megcsinálja.

Ha mindennel kész, annyit facebookozhat, amennyit akar, és olyanszínű cuccokba járhat, amilyenbe akar.

Ezt most nem sértésnek szánom, de nem értek egyet az előttem lévőkkel. Én persze gyerek fejjel gondolkodok, nem akarok kioktatni senkit a gyereknevelés terén, hisz nincs benne tapasztalatom, de azt tudom, hogy ha eltiltod a nettől, azzal csak még jobban felszítod a benne tomboló tinédzser kori szeszélyt és többet fog lógni és már csak azért is tovább rontja a dolgokat, hogy rajtad bosszút álljon, hogy veled kiszúrhasson. A fekete ruha talán csak egy stílusváltás, mostanában elég menő az emo stílus, bár őszintén szólva engem sosem vonzott a dolog...

A facebook meg szinte magába szippantotta a gyerekeket, sajnos én is elég sok időt töltök előtte, ami miatt anyuval akad néha egy-két vitánk. Az, hogy lóg, az lehet, hogy annak köszönhető, hogy rossz társaságba keveredett, vagy talán valami gond van... Érdemes lenne utána járni, hogy ugyanazokkal barátkozik-e, mint azelőtt, hogy nem bántották-e meg... Ebben a korban kezdünk el ismerkedni a másik nemmel és bizony ebben a korban érnek minket az első szerelmi csalódások is. Talán le kéne ülnöd vele beszélgetni és megkérdezni, hogy mi a baj... Nekem az anyukámmal nagyon jó a kapcsolatunk, hála Istennek! Nekem ő olyan, mintha a legjobb barátnőm lenne... Javaslom, hogy kerüljetek egymáshoz kicsit közelebb, az jót tenne mindenkinek és ha valami butaságot csinál, elsőnek meg kell kérdezni tőle, hogy miért tette... Persze meg kell tanulnia, hogy a tettei nem maradhatnak következmények nélkül, de legelsőnek szerintem az okot találd meg, azután szabd ki rá a büntetést. :) Legalábbis én a saját szemszögemből így ítélem. Én is követtem el butaságomat, anyu nagyon aggódott értem és folyton csak büntetett... Én pedig csak forrtam magamban, hogy még csak nem is érdekli, hogy MIÉRT tettem, mert volt rá okom. És annak, hogy elvette a telefonomat, lejelszavazta a gépemet, csak az lett a következménye, hogy nem szóltam hozzá, elloptam a telómat, mikor nem figyelt és feltörtem a fiókot. Nem is vagyok büszke emiatt magamra, mert ő csak jót akart. Én viszont nem értékeltem ezt eléggé és mentem a saját fejem után. Ha újra kezdhetném az egészet, biztos másképp csinálnám a dolgokat, de egy dologra jó volt az egész: miután ráébredtem, mit is csinálok, sokkal közelebb kerültem az édesanyámhoz és azóta ő az én legjobb barátnőm és még jobban szeretem, mint az előtt.

Nem szerettem volna okoskodni, sem megsérteni senkit, szóval elnézést, ha valamelyiket mégis összehoztam, sajnálom és persze ez csak az én véleményem, nem fontos rám hallgatni, magamból indultam ki... Remélem, valamit azért segítettem, sok szerencsét! :)

nem őrült meg, csak most biztosan ez a divat a barátai körében:)

úgy gondolja, hogy ezzel tartozik vhová:)

nem őrült, ne aggódj ezen:)

Meg kéne nevelni, bár ez nem könnyű eset egyáltalán :/ Én is tettem rossz fát a tűzre sokszor; volt, hogy ezért kikaptam (igen, erőszakkal, mégis ember lett belőlem, mert igenis kell a fizikai fenyítés ha szép beszéd nem válik be, ezt én is belátom), volt hogy elvontak dolgokat (ekkor én is mindig megpróbáltam kijátszani anyukámat). De mivel most tényleg lázad, a büntetés lehet, hogy nem sokat használna. Inkább jutalmazni kéne. Pl. ha jót hallani róla az iskolában akkor akár pénzjutalmat kap, vagy vmi szép ruhát, el lehet hívni a konyhába segíteni, tanítani főzni és közben szépen beszélgetni, meg fog nyílni. Fontos meghallgatni és nem kioktatni, hanem csak finoman utalásokat tenni. Továbbá fontos, hogy legyen olyan személy a családban akire fel tud nézni. Én csak saját tapasztalatból beszélek, nekem ez vált be (a gyerekoldalról). Utólag visszagondolva a büntetés sem volt rossz, mert megtanultam, hogy a tetteimnek következményei vannak, amik szenvedéssel és nem örömmel járnak. És azoknak, akik a büntetés ellen vannak: ha egy kutya odakap valakinek és morog, akkor nem hiszem, hogy jópofizunk neki és megdicsérjük érte...inkább egy nagy büdös pofon. De tény és való, hogy a jutalom jobban motivál, mint a büntetéstől való félelem. A könyvekről meg annyit, hogy meg kell próbálni a jó irányba terelgetni a dolgokat. Pl. én sok komolytalan gyerekes, vagy éppen pl. alienes könyvet olvastam, nagymamám említette többször csak úgy finoman hogy Jókait ő hogy szerette és hogy izgalmas amiket ír, és hogy JÓ vagyok úgyis töriből biztos élvezném. Mondom: aha persze, biztos. És mit ad a jó Isten? 2 hónapon belül már nekiálltam olvasni Jókait. azóta az egyik kedvenc íróm:) csak kell a motiváció, a megfelelő személytől.

u.i: bocsánat, amiért hosszú lett, és még egyszer kiemelem én a saját történetem mondtam el:)