Senkinek se jelentek semmit. Mit tegyek?

12 éves lány vagyok,nagyon szeretek olvasni,zenét hallgatni és énekelni.Általában kedves vagyok az emberekkel,de ha nagyon feldühítenek tudok bunkó lenni.Nem vagyok gyönyörű de azért nagyon ronda se vagyok,úgy nézek ki,mint 1 átlagos lány csak egy kicsit azért csúnyább vagyok.Lehet,hogy 1 elkényeztetett libának fogok tűnni,de sztem nem vagyok az.Otthon tisztára úgy érzem,mintha örökbe fogadtak volna és ezért úgy néznek rám,mint 1 csicskára.(nem fogadtak örökbe[elvileg]).mindent én csinálok mégis azt mondják,hogy semmit se csinálok,és,hogy egy hülye bunkó vagyok.A testvéreim is egyfojtába csesztetnek.A szüleim mindenért velem üvöltöznek,és vernek.Konkrétan azért is üvöltöznek velem,hogy olvasok,pedig elvileg örülniük kéne.Mindig örülök amikor elmegyek valahova de csak addig amíg oda nem érek.A suliba próbálok beszélgetni,és játszani a többiekkel,de le se szarnak.Nincsenek barátaim,vagyis elvileg vannak de csak kihasználják azt,hogy szeretek jó fej lenni,és ha nem csinálok meg valamit elküldenek a pokolba.Senki sem ismer,mert nincs lehetőségem megmutatnom magam.Olyan könyveket olvasok amik misztikus lényekről szólnak és tele vannak veszéllyel.Azért ilyeneket olvasok,mert ezekben vannak kalandok,halálközeli élmények amiket egyedül nem lehet megvalósítani/túlélni.És én ilyenekre vágyom.De mivel egyedül vok nem élhetek át ilyeneket,ezért olvasom őket és a lehető legjobban bele élem magam.Általában annyira,hogy érzem benne a fájdalmakat.De nem csak a kalandok miatt olvasom ezeket,hanem azért is mert az ilyen könyvekben mindig vannak emberek/állatok amire számíthat a főszereplő.Az én életemben nincsenek ilyenek.Sok mindenbe hiszek.Igaz ,hogy pl. a vámpírokról eltudom képzelni,hogy igaziból is léteznek,de lehet ,h nem.De mivel a képzeletemben élnek,ezért léteznek,bár csak a képzeletemben.De ez most nem fontos.Sehol se érzem jól magam.Senki se dicsér meg. Akármit csinálok csak rossz szavakat kapok érte.Nincs önbizalmam,mert ahoz,hogy legyen meg kellett volna néha dicsérni.És tudom,hogy kamasz vagyok,és normális h úgy érzem h mindenki utál,de ez már kb. 4 éves korom óta így van.Sokan le néznek mert olvasok.Ezt nagyon nem értem.

na jó mind1 csak azt szeretném,hogy tanácsokat adjatok.