Szeretethiányom van, semmi kedvem élni. Mi a megoldás?

Pont annyi idős voltam mint te, mikor így éreztem. Depressziós voltam, úgy éreztem nem kellek senkinek, pasihiányom volt, hiányzott az apám(amiről nem gondoltam hogy lehetséges mert egyszer láttam életemben.) Míg korábban minden apró dolognak tudtam örülni, akkor semminek. 2-3 hónap telt el úgy, hogy nem volt őszinte mosolyom sem max erőltetett...pedig alapvetően vidám ember vagyok/voltam mindig is. Aztán meguntam a depressziót. A helyzet nem változott meg mert ugyanazok az emberek vesznek körbe, most sincs pasim és sorolhatnám. Egyszerűen változtattam a hozzáállásomon és a "milyen sza. minden" mindennapos gondolatom "sza. minden de kit érdekel"-lé változott. Szánalmasnak tűnik, de tényleg így volt. Úgy döntöttem nem érdekel, majd lesz valami, próbálok élni a lehetőségekkel, boldog lenni de nem görcsösen. És igazán rosszul nem éreztem magam azóta sem. Nem ba.om el arra az időmet hogy sajnáljam magam vagy hogy belemerüljek a depresszióba. Nincs is miért, mert igazán rossz helyzetben nem vagyok és szerintem te sem vagy. Csak meg kell tanulnod... hagynod hogy a dolgok menjenek a maguk útján és boldog leszel. Pont akkor, amikor nem is várnád.

19/L

[link]

Ez a post erről szól, igaz facebook, de szerintem.. :)

Ez biztos nem, így van!

Csak magadat nem fogadod el,azért hiszed hogy nem szeretnek!

Szeresd magad,különben nemtudod befogadni a sok szeretetet!

Azt ne mondd, hogy senki sem szeret téged, mert Isten mindig szeret, méghozzá feltétel nélkül.

Gondolj bele, még Dzsersinszkijt is szerette, pedig ő nem igazán érdemelte ezt meg. Hát akkor mennyire megérdemled te, hiszen jószívű vagy. Ne sírj. Szeretlek. :)