Mi a megoldás, módszer erre? Mert már ez a probléma uralkodik felettem.18/L

Esetleg egy képet kérhetek tőled privátban? Leírnám mit gondolok rólad, tényleg van-e alapja annak, amit magadról gondolsz. Ha a véleményen negatív is, nyomdafestéket tűrő formában közlöm, nem szokásom az amúgy sem nagy önbizalmat lerombolni. Sok barátod van vagy csak egy-kettő?

Illetve érdekel még, miért tartod magad ostobának? 22/F

Nekem is voltak hasonló problémáim, de sikerült erőt vennem magamon és kimásznom belőlük és elkergetnem ezeket a gondolatokat.

Ha gondolod szívesen beszélgetek veled privátban, hátha tudok segíteni :)

21/F

Tudod nagy igazság, hogy amíg Te magadat nem látod szépnek, addig más sem fog. Egyszerűen kisugárzik a személyiségedbe a Te önértékelésed is. Nagyon könnyű mondani tudom és nehéz megtenni, de magaddal kell először kibékülnöd. Csak azért mert még esetleg nem volt komolyabb fiú barátod, nem azt a tanulságot kell levonni, hogy Te bányarém vagy és remeteként éled le az életed. És azt se hidd, hogy azok a barátnőid, akik már túl vannak egy két szerelmen, azok annyira menők... az is lehet, a fiúk csak strigulának húzták be őket.

Én javaslom az agykontroll tanfolyamot (egy próbát megér). Vedd magad körül normális kedves egyszerű emberekkel, barátokkal. Járj el közösségekbe (pl. állatotthonokba), ahol jó lelkű emberek vannak. Sajnos a mai világban az sem mindegy milyen osztályközösségben vagy, mennyire menőznek vagy próbálnak meg a lányok laza nagylánynak látszani, amit persze egy kívülálló inkább qrvásnak lát és csak kineveti, de Őket, ne őket próbáld utánozni. Ezek az emberek 25 éves korukra kiégnek, nem fognak tudni örülni semminek. Maradj meg kedves szerény embernek, de azért legyél tisztában az értékeiddel, ami neked is van!

ebben a korban még nem gáz ha így érzel.

ahogy idősödsz, úgy lesz egyre több önismereted, megtapasztalod hogyan viselkedj bizonyos helyzetekben.

akkor se bánkódj ha néha elbuksz, szerencsére most még nincs akkora tétje. mindig figyeld magad, elemezd a helyzeteket, és figyelj másokat is, akiktől úgy látod érdemes tanulni.

a mai, 25 éves önmagamhoz képest 18 évesen egy nagy rakás szerencsétlenség voltam :) se öltözködni, se normálisan viselkedni nem tudtam. aztán pár pofon megtanított rá, h mit hogyan kéne ha jól szeretném érezni magam.