Mit kéne tennem, hogy ne ijesszen meg saját magam?

Én egy alapjába véve erős ember vagyok..Mindig kitartok és sosem sírok, vagy csak akkor ha nagyon nagy gáz van vagy még akkor se és inkább visszatartom..

Most meg..elbőgtem magam akkor mikor felidegesített apám, mikor beszéltem barátnőmmel, hogy mennyire fájt az amit csinált velem, hogy szarban hagyott. Most valahogy így érzek:

"Az érzés amikor sokkal jobban szeretsz valakit annál, hogy elengedd..Amikor miatta sírsz mert nincs veled..Amikor szarban hagy, de te mégis próbálsz mellette lenni..Mikor mindent a fejéhez vágsz mert már nem bírod..Mikor azt mondja változtat..De mi van ha mégsem?..Mi van ha megint szarban hagy? Mi van ha megint eltűnik napokra?Hetekre?Hónapokra? vagy akár évekre? Mi van ha megint olyan lesz mint régen..Mi van ha sosem leszünk már barátok? Mi van ha megint összedől minden és egyedül maradok? Mi van ha megint annyira kiborulok idegileg, hogy saját magamtól megijedek? Fáj..nem kívánom, hogy neki is ennyire fájjon mint nekem..de ha fele ennyire vagy negyed ennyire is fáj..remélem azért néha gondol rám..majd ha nem leszek..Majd ha nem lesz aki keresse, majd ha nem lesz a szomszéd akire számíthat...Majd ha nem lesz már az a balga ember aki menjen utána..majd ha egyszer mindennek vége..ha betelik a pohár és elhagyom az életet..

Majd akkor talán eszébe jutok néha."

Megijeszt, hogy sírok..Megijeszt saját magam..és ez nem normális dolog..Sosem sírtam ennyit mint az elmúlt egy héten..SOHA..

Erős ember vagyok akik mindig mindent megold..még azt is amit nem lehet..erre tessék..kiborulok..nem tudom mért vagy hogyan..