Éhen lehet ma halni Magyarországon?

40.: Felelősebb vagyok, mint sok mai ember.

Másrészt én hirdetem a társadalmi felelősségvállalást is. Az elesett, nehéz helyzetben lévő embertársainkért államilag is felelősséget kellene vállalni, de ez a mai vadkapitalizmus olyan helyzeteket eredményez, ami sok tisztességes embert is bajba, nélkülözésbe sodor.

Ha te írtad a 31-es kommentet, akkor abból kiviláglik, hogy még az éhhalált is helyesnek találnád a kérdező esetében. Pedig szégyen, hogy havi pár tízezres segéllyel szúrják ki a hozzá hasonlók szemét. Itt szociáldarwinizmus van, az aki gyenge, pusztuljon elve érvényesül. Az a legszomorúbb, hogy a magyar társadalom egyre nagyobb része azonosul ezzel, pedig ez egy embertelen hozzáállás.

#41

Mindenki saját maga életének a kovácsa, és saját maga életéért felel. Hányszor írjam még le?

Mikor fogod végre fel, hogy ha a kérdező ide jutott, arról ő tehet. Nem a munkanélküli segélyeket kell megemelni, nem ezekre kell pályázni.

Szociális munkás vagy? Ha nem, akkor legyél az, aztán istápold a büdös hajléktalanokat is.

42.: Süt a gyűlölet az írásaidból. Emberségből elégtelenre vizsgáztál.

Kívánom, hogy bármilyen bajod lesz a jövőben, akár egészségi probléma, akár pénzügyi, vagy magánéleti, hogy csapják oda a fejedhez a "barátaid", hogy te tehetsz mindenről, a rákodról, a munkád elvesztéséről, arról, hogy megerőszakoltak, vagy hogy ver a párod, stb. Akkor talán észbe kapsz, mennyire fals ez az áldozathibáztató gondolkodás. Bár én azt látom, hogy a hozzád hasonlókat képtelenség meggyőzni.

#43

Vadidegen emberekért nem vagyok felelős, nem tartozik rám az életük. Legfeljebb a közvetlen környezetemben lévőknek segítenék, pl. rokonok.

Ha csak nem genetikailag örököltél egy betegséget, akkor a legtöbb nálad kialakult betegségről tehetsz, mert nem foglakoztál saját testi és lelki egészséged megőrzésével eleget. Nagyon nem mindegy, hogy milyen öregkorod lesz. Most fiatalon alapozod meg a későbbi életedet.

A páromat meg én választom. Ha esetleg megverne az is részben az én felelősségem, mert ilyen embert választottam és nem figyeltem oda az intő jelekre.

Na, te nagy "Felelősebb vagyok, mint sok mai ember.", mégse vagy képes 100%-ban felelősséget vállalni a saját életedért és tetteidért, mert a példáiddal is csak azt akarod igazolni magadnak, hogy te egy nagy áldozat vagy, te soha nem tehetsz semmiről. Pedig igenis tehetsz, hogy milyen az életed, pl. mint a mostani.

Ami nagyon könnyen megy itt az a rinyálás meg a másokra való ujjal mutogatás. Ha csinálni kéne vmit az már nem kóser. Legyen meg a napi ászok.

Az ember véresen meg kell küzdjön valamiért egyszer az életében. Én az egyetemen dolgoztam halálra magam. Most pedig könnyebb. Ha fordítva csinálod, akkor felnőttként fogsz gürizni. Olyat is ismerek sokat. Az élet pedig nem könnyű, sehol. Erdélyi vagyok, ott sokkal nehezebb volt, minimális munkalehetőséggel és kevesebb pénzzel. Bár mostmár jobb mint Magyarországon. Azzal is meg kell és kellett küzdeni, h minden normális munkahelyet a románoknak adnak. Egyetemen azonos felvételi pontszámnál őket veszik fel. Az ösztöndíjakat ők kapják tiednél alacsonyabb médiával is. És néha megvernek csak azért mert magyarul beszélsz. És mindehhez jönnek az élet nehézségei. Szóval mivel ott rendesen megedződtem, itt elég könnyűnek tűnik. Ami nem könnyű, megszokni a folyamatos rinyálást, politikusok hibáztatását, túlfrusztráltságot.25

#44

Azért fiatalon annyira nem szokott leépülni senki, hogy, az legyen a kizáró oka, hogy megkaphat egy állást vagy sem.

Nem ezen múlik a sikeresség.

Tehetsz te bármit az egészségedért, ha a személyiséged pl nem alkalmas vezető szerepre.

Vannak emberek akik buták, vagy ügyetlenek, stresszelők.

Ők ezt az adottságot kapták.

De bizonyos munkaköröknél már fizikai adottságok is kizáróak.

A legtöbb ember azzal érvényesül, amit kapott a sorstól.

Ha valaki semmiben nem kiemelkedő, akkor bizony, csak egy robot életet fog élni egész életében, és jó eséllyel nem éli meg a nyugdíjas kort, de még a középkort sem.

Az állam nem csak anyagilag nem segíti az elesetteket, de a körülményeiket sem segítik.

Vagy beilleszkedik vagy ha nem tud, így járt, járulékos veszteség.

Pedig sok ember nem teljesen menthetetlen, csak valami kapaszkodó kellene neki.

Mint egy korábbi kommentelő is írta, ez egy szociáldarwinista rendszer.

Nem erőszakos, mint hitler idejében, de ugyanolyan kegyetlen.

Lényegében az emberi élet nem sokat számít és amit már kivívtak emberi jogokat, sokan azon dolgoznak, hogy ettől is megfosszanak egyeseket.

Ami nálunk van az a fasizmus és a kommunizmus keveréke.

#45

Azért vagyok empátiahiányos, mert nem érdekel vadidegen emberek sorsa, szerencsétlensége, rinyálása? Ám legyen, de csak a te szemedben. Számomra a közvetlen környezetem és magam a fontos, más nem.

Nem vagyok egy mártír, Terézanya, másokat kéretlenül megmentő ember, mint Te. De, nehogy azt hidd, hogy jó az, amit csinálsz.

#47

Manapság sajnos egyre fiatalabban lesznek olyan betegek, amik egyébként csak idősebbekre volt jellemző régen. Hány, meg hány esetet hallani, hogy fiatalon meghalt pl. rákban. Vagy most már egyre több fiatal cukorbeteg, egyéb mentális problémával küzd.

A stresszt teljesen jól meg lehet tanulni kezelni. Rengeteg szakirodalom, szakelőadás szól erről. Az ember tudja fejleszteni magát, képességeit, csak a legtöbben lusták, és csak sírni tudnak, keresik a kifogásokat, hárítják a felelősséget. Addig senki se tudja, hogy mire is képes, amíg meg sem próbálja, nem tesz meg mindent a saját sikerességéért. Persze, nyilván van egy határ, de nem árt néha kilépni a kényelmes komfortzónából. Önismerettel meg lehet tudni, hogy hol is a határ valójában.

Mindenki jó valamiben, az megint csak felelősséghárítás és kifogás, hogy "Ha valaki semmiben nem kiemelkedő". Meg kell keresni, hogy ki miben jó. Az életet nem azért kaptuk, hogy vegetáljunk, hanem hogy megismerjük magunkat és képességeinkhez képest kihoztuk magunkból a maximumot. De honnan tudod, hogy nem vagy jó semmiben, ha meg se próbálod az ellenkezőjét?

Az állam nem tehet mindent a pici feneked alá önként és dalolva. Te és a hozzád hasonlók pedig ezt várjátok el. És ezért koppantok.

Tudjátok, vannak dolgok, amiért meg kell küzdeni az életben. Ha valamit akarsz, azért tenni is kell és nem a sültgalambot várni, hogy belerepüljön a szádba.

48.: Egyszerűen nem illik ide ez a gondolatmenet. Írtam már, hogy nem rólam van szó egyrészt. Másrészt a kérdező bajban van és azért kért tanácsot, hogyan vészelje át ezt az akut vészhelyzetet. Erre te kioktatod, hogy ő egy semmit se érő ember, mert biztos mindent rosszul csinált és csak ő tehet a helyzetéről. Nem ismerjük annyira, hogy ezt meg lehessen mondani, de akkor is segítségre van szüksége, pl. tanácsra, hogyan vészeljen át pár hónapot nagyon kevésből.

Másrészt az eszmefuttatásaid önfényezések, hogy te bezzeg milyen okos, ügyes, stb. vagy.

#49

1. Tanács: addig ne hagyja ott a munkahelyét, amíg nem talál másikat. Ettől jobb nincs. És akkor nem lesz munkanélküli, nem fog, állítása szerint éhen halni, és nem kell segélyt fizetni neki.

És szerinted az, hogy kinek milyen a végzettsége, munkája, az kinek a felelőssége?